Hová is jutott a Fidesz? − Mandiner négyévértékelő XII.

2014. április 03. 11:26

Amúgy mikor is hallottuk utoljára azt a szót, hogy „polgár”? Pedig egykor akkora varázsszó volt ez, mint a müszi. Fájó nosztalgiával gondolok rá.

2014. április 03. 11:26
Csunderlik Péter
Mandiner
A választás előtti utolsó héten a Mandiner különböző irányultságú, meghatározó magyar véleményformálókhoz fordult; rövid, tömör válaszokat kérve tőlük egy kérdésre: hogyan értékelik a 2010-2014 közötti ciklust? Válaszaikat a napokban közöljük.

*

Csunderlik Péter: Hová is jutott a Fidesz?

„Ebben az országban csak a mágnás, a pap és a szamár egzisztálhat. És aki az ezek kedvében jár.” (Debreczeni József Ady Endre)

Nem szeretnék abba a hibába esni, mint azok a totális értelmiségiek, akik kognitív nyelvészként mondják meg a tutit az államközi halgazdálkodásról, posztstrukturalista filozófusként az iráni forradalomról vagy Széles Gáborként Belmondóról, mert ezeknek jellemzően totális benézés a vége. Ezért leginkább csak kultúrpolitikai és történelemszemléleti nézőpontból közelítenék ebben a közírói flekkben.

Nagy általánosságban csak annyit, hogy a 2009-2010 körül már köznevetség tárgyává váló és széles körben lehülyézett Debreczeni Józsefnek igazából szamárháton kellett volna visszatérni a közéletbe illatfelhőben, úgy, hogy azok lengetnek neki pálma- és fenyőággal, de legalább egy wunderbaummal, akik korábban egyezményesen kacagtak aggályain, hogy kétharmad esetén Magyarország Felcsút külterülete lesz.

Előre is golgotai bazaltra vésem, méltatlan lenne, ha a NER-t az elmúlt nyolc évhez mérnénk („Az elmúlt nyolc év iránt lassan már nosztalgiát érzek” by Puzsér Róbert), hiszen pártunk és rendszere olyan, akár a Bon Jovi, csak önmagával mérhető. (További analógia a penetránsan középosztályi Keep the Faith kirobbanó sikere a fiatalkori hajmetál után.) Miután Muhammad Ali bemondta, hogy ő a legnagyobb – mint a NER antréként a NENYI-vel –, nem nézhetjük egy meccsét sem Kótai Misihez képest, mert ez tisztátalanabb képhez vezetne, mint a menetrend szerint jövő szemhéjrepedés.

Nos, a magyar futballnál mélyebbre már csak a Fidesz jutott egykori önmagához képest az elmúlt huszonöt évben. A kilencvenes évek elején farmerkabátban odavetett, elképesztően menő, „a Fidesznek nincs álláspontja a mohácsi csata kérdésében” kijelentéstől – amelyhez foghatót csak Esterházy Pétertől tudok, miszerint „az író nem népben-nemzetben gondolkodik, hanem alanyban-állítmányban” – eljutni oda, hogy a látszatra egyre inkább Tisza István házelnöki tevékenységét mintának tekintő Kövér László a mohácsi megemlékezést bankározásra-Fuggerezésre használja, integeren illeszkedve Bogár László múltszemléletébe, egyben guminőként amortizálva történelmünket; az nemhogy egy hanyatló ív az elmúlt huszonöt évben, hanem egyenesen egy lefelé mutató egyenes.

Ilyen függvényt csak azok a brazil csatárok produkálnak, akiktől elvált a nejük és inni kezdenek. Államférfijaink utóbbi években tartott „nem leszünk gyarmatra”,„bankározásra” és „muszkavezetősre” kihegyezett néphülyítő és -hergelő beszédei a legkevésbé sem lógnának ki Andics Erzsébet Munkásosztály és nemzet klasszikusából vagy Mód Aladár 400 évének 1951-es kiadásából. Márpedig ez egy polgári párt vezetőitől enyhén szólva tragikus. Vagy végtelenül cinikus, nagyjából annyira, mint a Boldog Csirke bontott szárnyas márka, a címkéjén békemenetelő tyúkokkal.
 
Amúgy mikor is hallottuk utoljára azt a szót, hogy „polgár”? Pedig egykor akkora varázsszó volt ez, mint a müszi. Fájó nosztalgiával gondolok rá. Hogy a „merjünk nagyok lenni”-től és az „álmok álmodói”-tól eljutottunk a rezsicsökkentésig, mint első számú kormányzati üzenetig és vízióig, annál nincs elkeserítőbb. Mert Széchenyi – „nemzetiség és közértelmesség”, „szabadság és bátorlét” – nem a ki nem fizetett számlákat pakolgatva és a zúgó hűtőszekrényre tekintve sóhajtott föl, hogy „valami nagyobbszerűt”.

Az összevetés különösen húsbavágó, ha felötlik, hogy az első Orbán-kormány idején még Gyurgyák János töltötte be kvázi azt a pozíciót, amelyet most Kerényi Imre, és hogy a Millenniumi könyvtár sorozata helyébe a NEMZETI KÖNYVTÁR lépett (csupa nagybetűvel, hogy ne férhessen el csak úgy akármilyen könyvespolcon). Ez annyira minőségi váltás nekünk, mintha Bácsi Sándorra cserélnénk Maradonát. Kerényire az alkotmányt – köszönet érte Schmitt Pálnak – tuti nem, legfeljebb egy fociskártya-albumot bíznék. Mondjuk azt meg Orbán Viktor nem bízna rá. Ha Szabó Ervin feltámadna, előbb megigazítaná üvegszemét, majd megetetné Imrussal a keménytáblás könyvtárát.

A Kerényi-probléma a NER humánerőforrás-politikai állatorvosi lova. Van erre más szavunk is a magyar eszmetörténeti szótárban, mégpedig a kontraszelekció. Alkalmatlan emberek kerülnek pozícióba, kizárólag a lojalitásuk okán – szól ki a bennem rágódó Németh László. Hogy a tévést előléptetik a nevezetes Cohn-Bendit-riport után, amelyért csak csöndes megvetés járna, míg a Földrajzinév-bizottságot szétkergetik egy a magyar helyesírás – nem bolsevik trükk, hiszen még Vörösmarty Mihály írta az első magyar helyesírási szabályzatot – szabályai nyomán meghozott szakmai döntés miatt. De hosszan lehetne sorolni óvodák pártalapon leváltott igazgatóitól a nemzeti dohánybolt-koncessziók kiosztásáig a történeteket, az elrettentő eseteket. Ha ez így marad, ha továbbra is ez lesz a minta, hosszabb távon felmérhetetlenek lesznek a mentális károk. Az egzisztenciális kényszer önkéntelenül is felfelé igazodást ír majd elő lépten-nyomon a szakmai és emberi integritás rovására minden területen, amelynek köze van az államhoz. A jelenlegi tendencia szerint pedig az állam nem kisebbedik, hanem egyre csak nő, mint Az ötödik elemben a Végső Gonosz. Mindennek a vége pedig a gyomorfekély és a korai értelmiségi szívrohamok. De le is lehet lépni külföldre tanítani.

Mindez csak egyetlen, számomra legsötétebb, kulturális aspektusa a NER-nek. Amit az ellenzék egész négyéves tevékenységéről mondanék, az ráférne egy Donald-rágó papírjára.

Búcsúzónak még Simicska Lajosnak küldöm a következő ciklusra Arany Jánostól a Széchenyi emlékezetét: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / dús élte kincsét”.


A szerző történész. 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 85 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
napvilág
2014. április 04. 13:50
CyB 2014. április 4. 11:09 "Tehát azért szavazol a posztkommunista fideszre mert gyűlölöd a posztkommunstákat, mert tönkre vágták az országot?" Mecsoda kölönbség - mondta Kohn a zsinagógában két bűnnel kapcsolatban. Olyan okos vagy, hogy majd el sül a fejed:) és szokás szerint nem veszed észre magad:D
puszika
2014. április 04. 11:54
Nyugodjon meg a lelked almáriuma Csunderlik! A "polgár" fogalom is hamarosan elnyeri méltó helyét a társadalomban. De az olyan demagógok mint te is, kimaradnak.Nem vagytok méltók rá!!!
napvilág
2014. április 04. 07:24
A legnagyobb baj az, hogy az elszámolást megúszott pufajkás-ávós rezsim komprádor örököseinek határtalan primitív, bunkó, pimasz, cinikus, aljas és ellenséges koalíciója olyan lidércesen szörnyű, hogy még Orbánnál rosszabb is elfogadható lenne, csak hogy ezek még egyszer vissza ne jöjjenek. Ezeket teljesen és maradandóan oda kell döngölni, ahová valók. Akár a demokrácia helyzethez adaptálása árán is (lásd: de Gaulle-féle V. köztársaság). A társadalmat a pufajkás-ávós-komprádor vonal az elmúlt közel hetven év alatt szellemileg és erkölcsileg oly mértékben lezüllesztette - meghozzá tudatosan, módszeresen - hogy csak egy, a talajából kinőtt Orbán-szerű figura alkalmas a feladatra. Stadionostul, mutyistul, giccsestül. Sajnos csak egy ilyennek van esélye elég széles választói bázist fölépíteni és fönntartani. Lehet rajta fanyalogni, de ez van. Belülről kell kikupálni szívós aprómunkával - a társadalommal együtt.
napvilág
2014. április 04. 07:24
A legnagyobb baj az, hogy az elszámolást megúszott pufajkás-ávós rezsim komprádor örököseinek határtalan primitív, bunkó, pimasz, cinikus, aljas és ellenséges koalíciója olyan lidércesen szörnyű, hogy még Orbánnál rosszabb is elfogadható lenne, csak hogy ezek még egyszer vissza ne jöjjenek. Ezeket teljesen és maradandóan oda kell döngölni, ahová valók. Akár a demokrácia helyzethez adaptálása árán is (lásd: de Gaulle-féle V. köztársaság). A társadalmat a pufajkás-ávós-komprádor vonal az elmúlt közel hetven év alatt szellemileg és erkölcsileg oly mértékben lezüllesztette - meghozzá tudatosan, módszeresen - hogy csak egy, a talajából kinőtt Orbán-szerű figura alkalmas a feladatra. Stadionostul, mutyistul, giccsestül. Sajnos csak egy ilyennek van esélye elég széles választói bázist fölépíteni és fönntartani. Lehet rajta fanyalogni, de ez van. Belülről kell kikupálni szívós aprómunkával - a társadalommal együtt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!