Engedjék el a zsidók a Holokausztot!

„Hangsúlyeltolódásokkal a balos és jobbos történeti mítosz ugyanarra a kaptafára készült, ugyanaz a felmentő-kizáró logika élteti, eltérő előjellel. A Holokausztot nem lehet kiérdemelni, de mögötte ott munkálnak a magyar múlt és jelen megoldatlan problémái. Máig érvényes kérdésekre adott bűnösen rossz válasz volt. De a kérdések összekötnek minket továbbra is. A válasz bűnösségének felmutatása nem oldja meg a kérdéseket. A jobbos énünk nem metszhető ki a történelmünkből, a Holokausztért való felelősség kiosztása nem áll meg a rendszernél, a nyilasoknál és a csendőröknél: a felelősség a problémáink egymásba fonódása miatt mindenkire kiterjed.

A balos-ortodox történelemértelmezés szerint a Holokauszt az egyetlen, legfőbb, mással össze nem hasonlítható bűn, ami megesett ebben az országban -- ez a népirtás struktúrája és a meghaltak száma miatt bizonnyal így is van, de nincs így abban az értelemben, hogy kiragadható volna a történelemből. Ebben nincs igaza pl. Kertész Imrének, aki a Sorstalanságban és az esszéiben a Holokausztnak ezt a tárgyiasított értelmezését adva az egyetemes gonoszt emeli az ember lényegévé. Ugyanezt teszi a baloldali és zsidó szalonértelmezés is, amelyik nem próbálja a bűnös válasz mögött megkeresni az érvényes problémákat. A zsidóság különös kudarca, hogy a spontán asszimiláció és a párhuzamos elvilágiasodás során a Holokauszt maradt az egyetlen identifikációs története, ezért ehhez az ésszerűségen túl is ragaszkodik. El kellene engednie végre -- egy másik helyet keresve neki a saját közösségi életében. Minimum tanulságként és nem fegyverként használandó.

Mik ezek a problémák? A magyar polgárosulás és a kapitalizáció féloldalas volta, a magyar pluralizmus lehetőségei, a zsidó-magyar együttélés és a magyar vidék leszakadásának összefüggései, az értelmiség szociológiája stb. Vannak szép számmal. Nem politikai kérdések -- éppen ezért tragikus, amikor a politika kisajátítja és gyarmatosítja a problémaköteg felszínét. Egyre mélyebbre haladunk a zsákutcánkba.”