Oroszország rohadt nagy és mocsok erős

„Annyi a dilemma, mint a nyű. Nézzünk kettőt.

Meg tudja-e ijeszteni Vlagyimir Putyint a Nyugat? A válasz: nem.

Képes-e megbillenteni Oroszországot a Nyugat a szankciókkal? A válasz: a fene tudja.

Vlagyimir Vlagyimirovics olyan elszánt, amilyen tán még soha nem volt. Ami most megy, az már nem erőfitogtatás, nem üzengetés, hanem a kommunizmus bukása utáni világrend érvényességének a nyílt megkérdőjelezése.

Putyin tényleg úgy viselkedik, mint aki elégnek képzeli magát arra, hogy visszaállítsa a kétpólusú szisztémát. Háborút nem akar, de a hidegháborút nem bánja.

És különben is provokálták a gaz imperialisták.

Ez az Oroszország már valóban nem az az Oroszország, ami a Szovjetunió széthullása után ott maradt rohadva. A romok jó részét eltakarították, a birodalmi életérzést szárba szökkentették, felfrissítették. Ez az Oroszország erősebb és egészségesebb, mint a SZU volt az utolsó két évtizedében. A SZU beteg volt, a nukleáris potenciálon kívül nem sok mindenre számíthatott. Oroszország nem az Egyesült Államok, még csak nem is Kína, és a putyini államkapitalizmus is teljesített különbül az elmúlt években, mint ma, de ha azt nézzük, honnan jutott el oda, ahol most van - a teljes káosztól az 1998-as megaválságon át -, akár meg is lepődhetünk.”