Távolodó kormányváltás

„Az ellenzéknek már a ciklus kezdetén romokban hevert a politikai hitelessége: nyolcéves kormányzásukat kétharmaddal ütötte el az ellenzéki jobboldal négy évvel ezelőtt, és ennek megrendítő élménye intenzíven végigkísérte és kísértette az MSZP-t ebben a választási ciklusban. Az persze a baloldalon gyorsan feledésbe merült, hogy az azóta számtalanszor elátkozott kétharmados országgyűlési többséget a választópolgárok összessége állította ki négyéves időtartamra, legitim és törvényes úton. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert magukat mértékadónak tartó politikai és sajtókörökben mindmáig gúnnyal és megvetéssel szólnak róla. Rendre olyan hangulati beállítással, mintha a csakugyan szokatlanul nagy arányú demokratikus felhatalmazás az első percétől kezdődően érvénytelen és antidemokratikus kormányzati modellt eredményezett volna. Amennyiben az MSZP-ben kellőképpen odafigyeltek, a józanabb politikusok talán felismerték volna, a rendkívüli és kijózanító erejű bizonyítvány elsősorban önmagukról szólt, arról, hogy a választók igazából mit gondolnak róluk.

Választás előtt vagyunk. A baloldalnak nem tanácsos olyan politikát követnie, amelyik a választók korábbi döntését ostorozza úton-útfélen, olyannyira, hogy a magyarországi politikai berendezkedést a fehérorosz diktátor, Lukasenko rendszeréhez hasonlítgatja. A mára összeállt csapat személy szerint ugyanazokból a politikusokból áll, akik négy éve kétharmados többséghez segítették a Fideszt. Talán mondani sem kell, hogy mi az oka annak, hogy a baloldal mára el-, illetve visszajutott pontosan ugyanoda, ahol négy évvel ezelőtt tartott. Az az oka, hogy a csapból is Gyurcsány Ferenc folyik – megint. Bár természetesen semmi sem lefutott, de annyi biztosan leszögezhető, hogy a biztos vereség receptjét újfent politikai stratégiának eladni reális esetben semmi jóra nem vezethet. Szürreális esetben talán. Ennyire viszont ne nézzük le, ne sértsük meg a választópolgárokat.”