„Ha beszállnál a közéletbe, neked is jutna egy színház?
Képtelen lennék kiállni egy politikai rendezvényen a tribünre. A színházban szerintem így is elég bátran fogalmazunk, ott megmutatjuk, hogy mit gondolunk. Ez a dolgunk. A mi színházunk egyfajta nemzeti színház, kortárs és magyar, ahová a produkció miatt járnak a bal- és jobboldali érzelmű nézők. A színházon kívül viszont ódzkodom bármiféle, nem szakmai megnyilvánulástól.
A konzervatívnak nevezett sajtó mégis a liberálisokhoz sorol.
A színház természeténél fogva liberális. Ez a világ a nyitottságról, az átlényegülésre való képességről szól. A hatás egyik lényege az azonosulás, ez szabadság, szabadelvűség nélkül nem megy. Persze tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy minden oldalon vannak idióták és a korrupció is pártsemleges. A Heti Válasz nemrégiben a politizáló színházakról értekezett, de a mi előadásainkat nem, csak azt a mondatomat idézték, miszerint az előző kormányzat pénzt adott a függetleneknek, a jelenlegi pedig témát. Kétségtelen, hogy bőven akad manapság téma, amit szerintem ki is kell használni. Nem mehetek el mellettük, csak azért mert félek a következményektől. A Szutyok című előadásunkat például épp baloldalról kritizálták, mert voltak, akik úgy értelmezték, mintha áldozatot csinálna a gárdistából. Holott ő maga feszíti túl a húrt, mint azt a jobbikos képviselő is tette a parlamentben, a zsidók megszámlálását követelve.
Nem gondolod visszásnak, hogy állami forrásokra is igényt tartasz?
Amíg kultúrára, színházra megy pénz, addig a függetlenek is kell, hogy kapjanak. Ha majd a Nemzeti Színház nem kap, akkor mi sem kérünk. Jelenleg is 60 százalék a saját forrásunk, és csak a fennmaradó részt pályázzuk meg az államnál. Mindehhez persze bővített évadban, szeptembertől júniusig játszunk, és az elmúlt tíz évben nem volt nézőgondunk, még úgy sem, hogy jegyárat kellett emelnünk.”