Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A Hír TV-nél dolgozni egyenlő a Fidesz szolgálatával, akár kormányon, akár ellenzékben van az Orbán vezette párt. Hanem hát a Magyar Televízió. Ha még annak lehet egyáltalán nevezni.
„Így kell lennie, különben nem teszi fel a műsorvezető, ártatlanul, azt a kérdést a vendégeinek, hogy szerintük az manipuláció-é, ha utólag felerősítenek egy hangot, azaz, ami ott a bekiabálótól távol álló előadó és a televízión keresztül az eseményeket figyelő számára hallhatatlan, érthetetlen volt, azt ők hallhatóvá teszik. Mert hisz az ő fejében kettéválik a történet: egyrészt volt egy bekiabáló, akit ők hallottak és hallhatóvá tettek mások számára is - tehát: nem ők kiabáltak, nem ők rendezték a jelenetet - és volt egy Mesterházy mondat, amely egyetértett a bekiabálóval. Mindkét állításban igazat mondtak, akkor hol itt a manipuláció?
Hát sehol.
Én elfogadom, hogy mindazok, akik a Hír Tv-nél dolgoznak így látják a világot, így kell látniuk a világot és tényleg nem jutnak el odáig, hogy meghamisították a valóságot, amikor a két történést összekapcsolták.
Hanem hát a Magyar Televízió. Ha még annak lehet egyáltalán nevezni. Vajon ott mi történik ilyenkor? Arról a televízióról beszélek, amelynek elvileg közmédiának kellene lennie, amelynek pártsemlegesen kellene működnie, amely a mi, az ön és az én pénzemből üzemel. Ott hogyan kezelnek egy ilyen hamisítást? Mondhatnám könnyedén: rutinosan, hiszen megszokták már.”