Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Javaslom, hogy ha nem akartok a hazaárulás súlyos terhével élni a hátralevő életetekben, ne szavazzátok meg a Paksi paktumot.
„Tisztelt Képviselőtársnőim, Fideszes és KDNP-s nők!
A magyar parlament egy olyan döntés előtt áll, amely évtizedekre meghatározza gyermekeink és unokáink sorsát. Ti gyakran hivatkoztok arra, hogy milyen fontos a család, rendszeresen azzal kezditek a felszólalásaitokat, hogy hány gyereketek és unokátok van.
Az ő jövőjükről csak úgy dönthetünk felelősen, ha tisztában vagyunk a döntés hátterével, hatásaival és a lehető legszélesebb körben tájékozódtunk az ügyben, kikértük választóink véleményét. Ez nem történt meg Paks2 ügyében.
Arról is gyakran beszéltek, hogy a nemzeti érdek és a konzervatív értékvilág meghatározza munkátokat, gondolkodásotokat. A konzervatív értékvilág alapvető vonása, hogy megőrzi természeti és kulturális értékeinket. Nemzeti érdekeink szolgálata pedig azt jelenti, minden lehetséges eszközzel megőrizzük országunk függetlenségét, nem engedjük kiszolgáltatni más érdekeknek.
Mivel legtöbben olyan bizottságokban ültök, amelyek nem tárgyalták a Paksi Atomerőmű bővítéséről szóló nemzetközi szerződést, és nem voltatok jelen tegnap késő este az általános vitán, fontos tudnotok, hogy az előttünk álló szerződés súlyosan sérti az ország és a jövő nemzedékek érdekeit. Konzervatív és nemzeti elkötelezettségű, gyermekei és unokái jövőjéért aggódó anya (és apa) nem szavazhatja meg ezt a szerződést anélkül, hogy súlyos, életre szóló lelkiismereti válságot, meghasonulást ne jelentene számára a haza és az utódai elárulása.
Javaslom, hogy ha nem akartok a hazaárulás súlyos terhével élni a hátralevő életetekben, ne szavazzátok meg a Paksi paktumot.”