Van program, nincs áttörés

„Tervezik-e a jövőben a KLIK felszámolását?

Sz.Zs.: A programunkban az szerepel, hogy sóval fogjuk beszórni a helyét.

A helyi közösségeknek adnák vissza a jogkört?

Sz.Zs.: A programunkban szereplők felszámolása mind a KLIK felszámolását jelentik, csak nem úgy szerepel, hogy felszámoljuk a KLIK-et. Az iskolák fenntartását és vezetését a helyi közösségeknek, kis települések esetén önkormányzatoknak, önkormányzati közösségeknek adjuk vissza. Az oktatás autonómiája és a tanítás szabadsága azt kívánja, hogy a döntések ott szülessenek, ahol a gyerekek vannak, így KLIK-re semmi szükség nincsen. (…)

A kormányzati kommunikáció szerint növelték a pedagógusok fizetését, azonban felszámolták a feladatok utáni bérpótlékokat. Ezt az emelést elvenné az Együtt-PM, vagy újraosztaná a kertet?

Sz.Zs.: Nem vennénk el semmit, nagyon keveset keresnek a tanárok, a mostani béremelés el van hibázva, nem díjazza az extra teljesítményt. Mi a mostani alapbéres állapothoz mérten tervezzük a változtatást. Ez egy látszólagos béremelés volt. (…)

Hogyan lehet elérni, hogy Nógrádban is ugyanazt produkálja az oktatási rendszer, mint Budapest Hegyvidék kerületében?

Sz.Zs.: Hegyvidék kerületben azért tudnak megtanulni idegen nyelveket meg digitális tudásra szert tenni, mert minden gyereknek van otthon számítógépe, el tudják vinni őket a szülők különórákra. Egyébként jobbak az iskolák feltételei is. A programunknak az célja, hogy az informatikai és nyelvtudással rendelkező tanári végzettségű diplomásokat visszavonzzuk a piacról az oktatási rendszerbe, olyan ösztönzőket kell beépíteni, hogy elmenjenek a kisebb településekre is tanítani, ezáltal több pénzt is kell nekik fizetni, mert ez tehertétel. (…)

Programjuk szerint ki szeretnék alakítani a felsőoktatás külső és független minőségellenőrzési rendszerét. Ez milyen szervezetet takar és milyen legitimitással?

Sz.Zs.: Hogy milyen intézményt takar, az további végiggondolást igényel. Ez ugyanaz amit a közoktatásnál is mondunk, hogy a kimenetét kell figyelni, hogy egy egyetem hogyan muzsikál. Hogy ezt hogyan érik el, az az autonómia területe, de a végponton a hallgatók tudjanak minden szükségeset. Ez a külső ellenőrzés sokféle mechanizmus. Lehet ezt egy kormányzatnak különböző szakmai autoritásokkal, piac bevonásával együtt. Megvannak azok a természetes közegek, amelyek valójában lemérik az oktatás teljesítményét, csak mi ezt nem akarjuk olyan primitívvé tenni, mint most a Vállalkozások Országos Szervezetének elnöke [Nincs ilyen - a Szerk.] megmondja, hogy a cégébe mekkora munkaerő szükséges.

Van egy Iparkamara. De mitől lenne ez jobb, mint a Parragh László-féle jelenlegi megoldás?

Sz.Zs.: Egy Parragh László nulla, azt kell mondjam. Kit érdekel mit mond egy iparkamarai elnök? Ez sokkal komplexebb folyamat. Az drámai, hogy neki ekkora hatása lehet a magyar oktatás átalakításában. (…)

Ez csak az első 6 félévre vonatkozik?

B.R.: Gyakorlatilag minden érettségivel rendelkező fiatal ingyen egyetemre mehet. Nincsen diszkriminált szak, nincsenek ponthatárok. Létezik olyan modell, miszerint a tanulmányi eredmény alapján nyer egy fiatal felvételt, csak az a baj itthon, hogy a közoktatásban tapasztalható a szegregáció hátrányait a rendszer nem egyenlíti ki. Ezért egy hendikeppel rendelkező fiatal ezt egy egyetemen sem lesz képes ledolgozni, az első pár évben biztosan. Ezért mondjuk, hogy mindenkinek legyen lehetősége az alapdiploma megszerzésére, ami legalább 3 év. Utána lehet a mesterképzésre való bejutást tanulmányi eredmény alapján szűrni. El is lehet menni dolgozni, de ha tovább szeretne egy fiatal tanulni alapdiploma után, akkor vagy elképesztően jól tanul érte és bejut az ingyenes helyekre, vagy munkavállalás mellet képzi tovább magát.

A mesterképzéseknél már szerepelne egyfajta tandíj. Ennek a mértékét hogyan kellene elképzelni a jelenlegi tandíjakhoz képest?

Sz.Zs.:Igen, lenne tandíj, de ez egy választási program, az meg egy kormányprogram eleme lenne.

Készült erről hatástanulmány?

Sz.Zs.: Ésszerű tandíj lenne, most ennyit tudok elmondani. Dolgozunk ezeken a számításokon, a diákok által előállítható összegen. Fontos, hogy nem lehetnek nagy különbségek a szakok között, a fiatalok a képességeik és az érdeklődésük alapján választhassanak, ne a szüleik keresete szerint. Egy olyan országban, ahol nem állami és magán egyetemekben gondolkodunk, hanem az a cél, hogy mindenki tovább tudjon tanulni, ott ésszerű tandíjat kell meghatározni. Munkával vagy az ösztöndíjrendszerrel tudják megfinanszírozni, és ez ne jelentse azt, hogy olyan szinten eladósodik, hogy ez a befektetés már ne érje meg neki a mesterképzés.”