„A Marx-szobor eltüntetése viszont szimbolikusan a szellemi hagyatékunk eltüntetését jelenti. Azt, hogy radikálisan kivetünk a múltunkból mindent, amivel nem tudunk azonosulni. Formátumától, jelentőségétől, minőségétől függetlenül. Ez pedig a múltunk teljessége lesz, hiszen hol van olyan gondolkodó Szókratésztől Nietzschéig, akivel azonosulhatnánk? Ha nem tudjuk értékelni a tőlünk távol álló nagy gondolkodókat, tökéletesen üres lesz a múltunk, a fejünk, a jövőnk.
Aki nem látja a formátumot és az inspiráló gondolatokat Marx grandiózus kísérletében, hogy egységes rendszerben, külső erők tételezése nélkül értelmezze az emberi történelem menetét és logikáját, annak egyszerűen nincs minőségérzéke. Aki meg nem látja az antiliberális marxi hagyományból eredő veszélyeket, melyeket sokszor azok hordoznak, akik álcázásból vagy/és tudatlanságból a leglaposabb ostobaságokkal támadják Marxot, annak nincs veszélyérzete.”