Hajdú Péter veszélyes, gátlástalan és döbbenetesen korlátolt

„Elképesztő csávó ez a Hajdú. Ezúttal sikerült egy olyan bejegyzést írnia, ahol a kötőszavakat nem számítva vagy hazudozik vagy személyeskedik vagy fenyegetőzik. Azt állítja, hogy állásért könyörögtem nála, bántottam a gyerekeit, és ami a legfőbb: Sátánnak neveztem Orbán Viktort.

https://www.facebook.com/peter.hajdu.526/posts/518317034942471

Nos, kezdem azzal, hogy Orbánt nem neveztem Sátánnak. Ez a világ nyomorultja a lentebb olvasható mondatomat értette félre, ahol épp az egykori balos haverjainak az Orbán-gyűlöletén ironizáltam. Hogy lehet valaki ennyire szervilis kádárista, hogy amint pártunk és kormányunk fejét illetően felségárulást szimatol, azonnal feljelenti az elkövetőt a Nagyfőnöknél. Íme a mondat, melynek értelmezése ezúttal kifogott Mr. Frizbin: »Egyébként, ami azt illeti, roppant primitív performansz volt Sátán Viktor miniszterelnök szobrának ledöntése.« Érted, Péter? A szöveg szerint azok a volt elvtársaid tartják Sátánnak Orbánt, akik a szobrát ledöntötték. Segítek az értelmezésben ahol tudok, csak a jövőben is jelezd, ha valami meghaladja a szövegértési képességeidet!

Hajdú Péter a mai napig azt hazudta, hogy nem ismer engem. Ma arról hazudozik, hogy én munkáért házaltam nála. Csodálatra méltó, hogy a két fenti állítás - bár ellentmond egymásnak - egyaránt hamis. Látod, Péter, ha hazudni kell, milyen kreatív vagy! Már csak ezt a szellemi energiát kéne valahogy becsatornázni a műsorodba, és nem lennél többé rászorulva a fejlődési rendellenességgel született gyerekekre, a magad erejéből is el tudnád szórakoztatni azt a maréknyi nyugdíjas prolit, akik még nézik a műsorodat!

Hajdú természtesen a gyerekeit is újra előhozza, ahogy minden alkalommal, ha úgy érzi, hogy a segítségükkel lökhet egyet a karrierjén. Soha egy rossz szót nem írtam róluk. Amikor legutóbb ezzel vádaskodott, az alábbiakat válaszoltam, aktuális ma is:

»Nos, Péter, semmilyen véleményt nem írtam a gyerekeidről. Annyit jegyeztem meg, hogy bulvárszereplők. Ez pedig nem vélemény. Ez tény. Ha azonban már szóbahoztad a véleményemet, azt is szívesen leírom. A gyerekeid kedvesek, helyesek, aranyosak. Megérdemelnék a gyerekkort. Megérdemelnék, hogy gyerekként bánj velük, és ne a karriered eszközeiként. Megérdemelnék, hogy az életüket, a nyaralásukat, az ünnepeiket ne egy olcsó valóságshowban, hanem valódi intimitásban éljék, a bulvárlapok fotósainak jelenléte nélkül. A gyerek tabu? Bár ne csak leírnád ezt, hanem gyakorolnád is! Bár ne csinálnál látványosságot a gyerekeid életéből! Ha ezt a fenti tabut valaki megsértette, az nem én voltam. Te teszed azt nap mint nap. A gyerekeid érdekében javaslom: hagyj fel ezzel!«

Ezen felül Hajdú a posztja mellé csatolta az oldalán a »Médiagecik« című videót, mert annyit se fogott fel belőle, hogy abban épp a hozzá hasonló férgeket parodizáljuk ki, és az egész egy vicc. De hát hogy érthetné a humort, az iróniát vagy a gúnyt egy olyan személy, aki soha életében nem élt ezekkel a stilisztikai eszközökkel, továbbá soha senki nem alkalmazott ilyesmit a jelenlétében? Honnan ismerné? Hol tanulta volna? Maradnak hát számára a »milyen jól esne szétrúgni a seggét teli rüszttel« típusú közlések. Klinikai pszichopata. Veszélyes, gátlástalan és valami döbbenetesen korlátolt. Ehhez a sötétséghez már nem elemlápa, hanem napalm kell.”