Vircsaft a Marx-szoborral

„Miért éppen egy fajgyűlölő Marxot kellett a kommunikációs vegykonyhán előállítani? Egyrészt azért, mert a mai jobboldallal szemben az egyik legfőbb vád, hogy összekacsint a szélsőjobbal, hogy nem határolódik el konzekvensen az ilyen nézetektől. Mi sem kézenfekvőbb az »osztályharcos« gondolatokat gyűlölő félfeudális, klerikális világot visszahozó kurzusemberek számára, mint hogy ezzel a váddal illessék azt a személyt, akinek életművélt vulgarizált formában amúgy már sikerült lejáratniuk a bolsevik típusú rendszereknek, amelyekkel viszont a mai hatalom szeretné egy kalap alá vonni a mai ellenzékét. Azt remélik, a tájékozatlan nyilvánosságban ezzel sikerül relativizálni az ellenük viszont jogosan felhozott vádat, egyszersmind a képtelen Marx-váddal szemben kialakuló tiltakozás révén védekező pozícióba szoríthatják mindazokat, akik a történelem átírása ellen felemelik szavukat. Marx miatt tiltakozni eleve kínos, vélik, és meg is lovagolják. Másrészt egy másfajta vulgarizálást alkalmaznak, egy nagyon is bolsevista logika jegyében. Ezért gondolják természetesnek, hogy dönthetnek ideológiai meggyőződésről vagy ízlésbeli kérdésekben is, hogy hatalmi nyomást gyakorolva előírhatják, kiről nevezhetők el a közterületek, és az egyetemi autonómiát sem tisztelve beleszólhatnak, milyen szobor álljon az intézmény területén.”