Mi a bajom az orosz atommal?

„Erre szerintem nem válasz, hogy Európa nálunk nagyobb befolyással bíró országai is üzletelnek Oroszországgal. Mert ha Németország vagy akár csak Lengyelország is ül le tárgyalni az orosz féllel, nyilván más pozícióból tud alkudni, mint a szovjet megszállástól nem is olyan rég megszabadult, és jelenlegi politikai-gazdasági súlya miatt egyszerűen a léptékkülönbség miatt komoly tárgyalópartnernek aligha tekinthető Magyarország.

Ha mégis rászánta magát Orbán Viktor, mégpedig a választások előtt kevesebb mint három hónappal, akkor annak üzenetértéke is van. Ez az üzenet pedig nyilvánvalóan nem lehet ínyére azoknak a jobboldali szavazóknak, akik komolyan gondolják, hogy Magyarország a nyugati világhoz, és nem a keleti blokkhoz tartozik. Nekik üzeni ily módon a miniszterelnök, hogy bizony e tekintetben ne legyünk olyan biztosak: a keleti nyitásba még a putyini Oroszországgal való hosszú távú elköteleződés is belefér. Amikor a magyar miniszterelnök a választási kampányban Putyin oldalán tűnik fel a képernyőnkön, akkor az olyasmit sugall, hogy nincs ellenére, ha Putyinhoz kötik az ő imidzsét is. (...)

S még egy eleme van a történetnek. Hogy egy ilyen léptékű, hosszú távú elköteleződést jelentő döntés esetében bizony fájón hiányzik az előzetes, nyílt, parlamenti, a széles nyilvánosságot érintő és a szakmai vita. Hiszen lehetnek olyan szempontjai a kormánynak, amelyek a fenti aggodalmaknál fontosabbak. Ám ezeket már csak utólag fogjuk hallani, s így az az élményünk, hogy demokratikus vitát követő, közös döntés eredménye a megállapodás, elvész.”