„Bajnai Gordon azt mondta, hogy Önnel nem akart közös listán szerepelni, mert elvi és politikai kifogásai is voltak. Hogyan lehet Önnel korszakváltást elérni?
Ez a Gordon problémája, de próbálok ebben empatikus lenni. Biztosan vannak olyan szavazók, akik a 2010 előtti és utáni viszonyokra is ugyanolyan erővel mondanak nemet. A szavazók túlnyomó többsége viszont ettől eltérően gondolkodik. Amikor megkérdezték a kormányváltást akaró demokratákat, hogy közös lista esetén ki legyen az első öt helyen, olyan embereket soroltak fel, akik szimbolizálják a 2010 előtti időszakot is Magyarországon. Szóval szerintem talán nem egy pontosan végiggondolt politikai konstrukció ez a korszakváltás szöveg, vagy lehet az, elméleti síkon, csak mintha ennek nem volna kellően erős politikai bázisa. (...)
Érzékel kormányváltó hangulatot?
Apátiát érzékelek leginkább, csendes zúgolódást az egyik oldalon, és elfojtott bizakodást a másikon. Nyilván össze lehet szedni 100 ezer békemenetest, de nem találkozom nagyon elégedett emberekkel. Ilyen hangulatú választás még nem volt, eddig mindig lehetett tudni, honnan fúj a szél – néha két oldalról is fújt egyszerre. Most szélcsend van, szellőcske innen is, onnan is.
Az apátiából hogy akarják kirángatni a szavazókat?
Nehezen. De a kampányban azok is elkezdenek politikával foglalkozni, akik nem szoktak. Nem a választási aktivitással van a baj, hanem azzal, hogy a magyarok jelentős része reménytelenül áll a saját jövője előtt. Nem gondolja, hogy sokkal jobb lesz, és nem lát olyan személyi, politikai alternatívát, amiben nagy lelkesedéssel hinne. Lehet, hogy később kialakul, de most nem látom.
És akkor erre az a megoldás, hogy a régi szereplőkkel vágnak neki a választásnak?
Nem, az a megoldás, hogy azzal kell nekivágni, akik vannak. Indultak el itt új pártok. Schiffer, Karácsony, a 4K! elindulhat. A politikust nem »csinálják«, nem kér engedélyt, hanem jön, mint árvízkor a buzgár. Ha valaki úgy gondolja, meg tud szólítani pár 10 ezer embert, azt bátorítani kell, hogy csinálja meg.”