A 4-es metró és egyebek

„Ha áttekintjük a rendszerváltás utáni magyar–orosz gazdasági kapcsolatokat, kudarcok sorozatát látjuk. Önként, talán még dalolva is adtuk fel hazai gazdaságunk termékeinek széles elhelyezési piacait, miközben az onnan jövő import nem csökkent, sőt nőtt. Ez agyonterhelte a fizetési mérleget. A számunkra nagyon kedvező induló fizetésimérleg-pozíciót (a felhalmozott, dollárra váltott követelésünket) gyakorlatilag kihajítottuk az ablakon. Tekintve, hogy a gazdasági-pénzügyi elit hazánkban a rendszerváltás után lényegében intakt maradt, mindazok, akik 1985–90 között még gőzerővel fokozták a szállításokat a Szovjetunióba, hogy ott szaporítsák érdemeiket, a rendszerváltás után hátra arcot csináltak, csapot-papot és főként a nemzeti érdeket hátrahagyva igyekeztek a Nyugatnak megfelelni, ott érdemeket szerezni. Az orosz–magyar gazdasági kapcsolatrendszer a lakájszemléletű komprádormentalitás áldozata lett, és ez nagyon sokba került. A dühödt támadás a paksi üzlet ellen éppen annak szól részükről, ami miatt a 4-es metró ügyében viszont hallgatnak. Ott sikerült az új gazdikkal üzletelni, itt meg erre semmi esély. Az, hogy áram- és finanszírozásügyben mi a nemzeti érdek (olcsó áram, olcsó hitel), az őket hidegen hagyja. 

A választásokig meg nem remélhetjük, hogy elkanyarodnak Paksról, és ismét a focit szakértik.”