Csodafegyvernek mégsem mondanám, hiszen sok olyan szereplője van az ellenzéki összefogásnak, akiről nehéz elképzelni, hogy őszintén tudjon lelkesedni egy efféle, egyszerre unortodox és nagyonbaloldali intézkedésért. Az alapjövedelem szavazatszerző potenciálját erősen korlátozza, hogy például a politikailag legaktívabb nyugdíjasok számára egyáltalán nem vonzó, és sok más, politikailag aktív választót is elriaszthat a baloldaltól.
Ami a személyes véleményemet illeti, az alapjövedelem olyan konstrukció, amiről érdemes vitatkozni, de sokkal nagyobb az esélye, hogy a bevezetése óriási károkat okozna, semmint annak, hogy egy szebb világot hozna magával. Ahogy szerintem az általános nyugdíjrendszer az egyik fő felelőse az európai demográfiai válságnak – arra ösztönöz, hogy az ember ne vállaljon gyereket, hiszen az áldozatokkal és az életszínvonal csökkenésével jár –, úgy az alapjövedelem egy újabb jelentős lépés lehet a nyugati civilizáció hanyatlásának útján.
Az egész LÉT-konferencia visszatérő gondolata volt, hogy az államnak úgy kell biztosítania az alapvető megélhetés feltételeit, hogy ezért semmilyen erőfeszítést nem várhat el cserében. Nem szabad iskolalátogatáshoz kötni a családi pótlék folyósítását, nem szabad munkavégzést elvári havi 50 ezer forintért cserébe. Ez a hozzáállás szerintem – különösen egy olyan országban, ahol nem egészen négymillióan tartanak el tízmilliót – tömény önpusztítás, mert minden intézkedésével (a progresszív adóval, a gyermekek utáni adókedvezmény eltörlésével) azt a réteget bünteti, ami a legtöbbet teheti az ország jövőjéért. És ha megvalósul a progresszív álom, akkor aztán igazán megnézhetjük magunkat, hogy a fiatalok közül ki az, aki itthon marad, családot alapít és legalább két-három gyermeket vállal, hogy aztán – sajátjai boldogulása mellett – mások alapjövedelméért dolgozhasson.