Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
2013 végén két valószínű forgatókönyvről beszélhetünk, a Fidesz jelentős vagy mérsékelt sikeréről. A kettő közötti különbség nem csekély: előbbi a kétharmad megtartását, utóbbi az elvesztését jelenti.
„A Fidesz ma sokkal jobban áll a felmérésekben annál, mint amit a párt számára mélypontot jelentő időszakban, 2012 közepén – a trendvonalakat meghosszabbítva - erről gondolni lehetett. Ezt a mondatot nem most, hanem 2013 januárjában írtam itt a blogon. Most azonban még inkább írhatnám.
Nézzük először az adatokat: a kormányzó párt 2013 januárjában a teljes népességen belül így állt az egyes intézeteknél: 19 (Ipsos), 20 (Tárki), 21 (Századvég), 27 (Medián), 34 (Nézőpont). Decemberben pedig így: 26 (Ipsos), 28 (Tárki), 31 (Századvég), 37 (Medián), 36 (Nézőpont). Az Ipsosnál 7, a Tárkinál 8, a Századvégnél 10, a Mediánnál szintén 10, a Nézőpontnál viszont csak 2 százalékpontos a növekedés. Ha a Fidesz erősödését nem észlelő – de a többieknél a pártot korábban lényegesebben magasabbra mérő - Nézőpont adataitól eltekintünk, egy komoly, 7-10 százalékpontos erősödésről beszélhetünk, ami azt jelenti, hogy idén 6-800 ezer fővel bővülhetett a kormánypárt tábora. Történt mindez úgy, hogy a többi párt adataiban szinte alig látunk érdemi változást: egyedül talán a DK esetében beszélhetünk szignifikáns erősödésről, de ez azért más kategória: a januárban 1-2 százalékra mért párt ma 3-4 százalékosnak látszik.
(...)
Érdemes kimondani: 2013 végén két valószínű forgatókönyvről beszélhetünk, a Fidesz jelentős vagy mérsékelt sikeréről. A kettő közötti különbség nem csekély: előbbi a kétharmad megtartását, utóbbi az elvesztését – de a kormányzás folytatását - jelenti. Ugyanakkor az eltérő adatok, a korábbi tapasztalatok, a választási rendszer és persze az előttünk álló, egyelőre ismeretlen kampányhajrá miatt, most biztosan nem írom azt, amit 2009 őszén írtam: ez a választás a 2010-essel szemben nem lefutott, nem tét nélküli. Bár vannak mondatok abból az időből, amelyek ma is alapvetően igazak, s ez már önmagában is tanulságos – például ez: »a baloldali térfélen található pártok, s különösen a szocialisták, egyszerűen nincsenek abban a helyzetben és állapotban, hogy a választói comeback - tömegesen – elindulhasson« -, a szituáció ma más. A baloldal utolsó reménye, hogy ma nincs kormányon: ha a Fidesz ellenzéki pártként vezetne ekkora fölénnyel, biztosan meg is nyerné a választást. Kormánypárt nem tud a kampányban akkorát erősödni, amekkora ma a fordulathoz kellene, de valamennyire ismerve a protest erejét a korábbi választásokon, az ellenzéknek erre – nem önmaga, hanem a kormány miatt - lehet némi esélye. Ez nem sok és több nincs is: a fundamentumok egyértelműen a Fidesz győzelmét ígérik, így ma valóban már csak a kampány és a szavazók által önmaguknak feltett kérdés a kérdés.”