Ásotthalom ostroma

„Ugyanis szinte hihetetlen politikai összefogás emelte az ásotthalmi trónra ifjú hősünket. Igaz, ellenfeléhez hasonlóan ő is függetlenként indult, de nemcsak az őt a megyei önkormányzatba helyező Jobbik, hanem a Demokratikus Koalíció helyi szervezete is felsorakozott mögötte. Ha a községben lenne környezetvédő vagy valamilyen zöldféle mozgalom is, akkor megvalósulna a Bajnaitól parlamenti mandátumot remélő ex-LMP-s Karácsony Gergely álma: mindenki, fehértől a vörösig, szürkétől a rózsaszínig a narancsosok ellen. Ásotthalmon azonban a jelek szerint ilyen szivárványos kavalkádra egyelőre nincs igény, így maradt a Gyurcsány–párt.

Ami igazából nem is az, ex­szocialisták léptek át az ősz végén testületileg Gyurcsányhoz, s most soroltak be a szélsőjobb üdvöskéje mögé. A szélsőjobb összeért a szélső ballibbel, vagy pontosabban a szélső libballal – amitől már csak egy lépés a libás, hiába, a magyar nyelv még ostoba szójátékokban is találó. A Demokratikus Koalíció központjából mindenesetre szóltak, hogy ez mégsem járja, de azért taktikusan megvárták a választás végét, s ma fognak ítélkezni a renitenseken.

Kényes döntés lesz, hiszen végül is győztek, a győztesek fölött meg nem illik pálcát törni, hiszen milyen piacbarát párt lenne az, amely az elveket a siker elé helyezi. A mérleg másik serpenyőjét persze lehúzza az antifasiszta harc.

Na most mi legyen?

Kevés kételyünk van arra, hogy igazi gyurcsányi igazságszolgáltatásnak lehetünk majd tanúi. Hiszen Gyurcsány Ferenc és Toroczkai László nem először futott össze, s kiemelkedően egészítették ki egymást már 2006 őszén is. Egyikük a Magyar Televízió ostromára irányította az embereket, másikuk meg hagyta az ostromot. A helyszínen természetesen egyikük sem volt már ott, a balhét elvitte néhány feltüzelt focihuligán és a magára hagyott rendőrszakasz. Miközben Toroczkai megszilárdította helyét a szélsőjobb gyakran cserélődő politikai panteonjában, Gyurcsány meg megkapta az oly áhított botrányt, amely elvitte a figyelmet az ország szétrablásáról.

Lehet ennél szebb és értékelvűbb egy barátság?”