És „micsoda az igazság”?

„Nincs ebben semmi meglepő. Aki önmagát rendszerteremtő történelmi személyiségnek tartja (függetlenül attól, hogy az-e valójában), előbb-utóbb találkozik azzal a dilemmával, hogy ez a történelmi múlt, amelyet eddig ismertünk, úgy, ahogy a tankönyveinkben szerepel – nem elég jó. Nem elég nemzeti. Nem eléggé derül ki belőle, hogy 150, 100 vagy 50 évvel ezelőtt milyen pozitív vagy negatív figura tevékenysége előlegezte meg azt a politikai csúcsteljesítményt, azt az össznemzeti boldogságot, amelyet jelenlegi vezetőnk neve és személyisége fémjelez. Magam sem örülök annak, hogy 2013 végén ennek a következtetésnek a levonására kényszerültünk.

A párhuzam kicsit talán sántít, de nem lehet, hogy ne jutott volna eszébe a döntéshozóknak a kommunista állampárt által létrehozott és 1989-ben megszűnt Párttörténeti Intézet (PTI), amelynek majdnem ugyanazt a szerepet szánták az akkori rendszerben, mint a Veritasnak a mostaniban. Ezen a ponton – kissé talán előre is szaladva a feltételezések sorában – máris meg kell védenünk a Veritas számos munkatársát. Meggyőződésem ugyanis, hogy az új történettudományi intézetben több olyan kutató dolgozik majd, akik (esetleges jobboldali politikai kötődésük ellenére) ritka szakmai lehetőséget látnak a munkahelyükben, becsületes és korrekt kutatásokat fognak végezni. Az intézetnek pedig számos olyan tanulmánya, konferenciája, kiadványa (feltehetően: önálló folyóirata) lesz, amely valóban jótékony hatást gyakorol a »szakmára«. Ahogy az egykori »pétéi« sem csupán a vaskalapos rendszerhívők intézete volt (különösen a 70–80-as években), hanem tisztességes szakmai munkát is végeztek, nem is keveset.”