Olcsó népszerűség drágán: rezsiharc

„Az olcsó népszerűséget kereső kormány mindig talál okot arra, hogy harcolhasson, hogy megvédhesse népét a külső és belső ellenségtől. Kiváló alkalomnak látszik fellépni a rezsifronton. A kirívó demagógia árát azonban meg kell fizetni, mégpedig pont azoknak, akik a populista üzenet címzettjei. Demokratikus játéktérben közmegegyezés lenne szükséges annak meghatározásához, hogy mi legyen és mi ne legyen állami feladat, és ahhoz is, hogy e feladatokat hogyan finanszírozzák. 

Az energiaszolgáltatás, ahogy általában a közérdekű szolgáltatások, állami megszervezése nem elképzelhetetlen ugyan, de EU-tagállamban szokatlan. Az állami beavatkozás lehetséges módja a hatósági árszabályozás, erőteljesebb formája az állami ellenőrzés vagy egyenesen állami tulajdonba vétel. Annak előírása, hogy a szolgáltatás nem nyújtható nyereségérdekelt alapon, magánvállalatok számára aligha elképzelhető. Ha a kormányzat ilyen célt tűzne ki, végső soron államosítania kell. (...)

Az energiaszolgáltatásba, illetve a közérdekű szolgáltatásokba való állami beavatkozás és annak finanszírozása (pl. a távközlés vagy a postai szolgáltatások területén) csak az állami költségvetés terhére, többnyire adókból lehetséges. Az állami ellenőrzés választása azt jelenti, hogy a költségeket csak részben, illetve szabályozott módon hárítják át a fogyasztóra, és inkább szétterítik az adófizetők között. Az erről való döntés, különösen az erőteljesebb állami ellenőrzés bevezetése azonban demokratikus legitimációt igényel.”