Orbán fordulata

„A balliberális oldal szerintem legnagyobb tévedése hogy a magyar történeti közösségi tudat kulturális folytonosságára való alapvető társadalmi igényt nem vette komolyan, sőt minden ilyen irányú mozzanatot egyenesen restaurációs igényként értelmezett, s úgy tett, mintha a rendszerváltás valamiféle abszolút ideologikus kiindulópont lenne. Ennyiben a rendszerváltás utáni balliberális attitűd igenis rokonítható a kommunizmus ideológiájának történelemmel szembeni dühével (a múltat végképp eltörölni).

A Fidesz, s benne Orbán Viktor fordulata azért lehet típustörténet, mert azt mutatja, hogy a magyar történeti-kulturális folytonosság egészét, lett légyen a magyar történelem bármennyire is ellentmondásos, nem lehet felszámolni. Nyilván nem restaurációról van itt szó, ám arról igen, hogy a rendszerváltás után formálódó új magyar középosztály egy jelentős részében megjelent az igény önmaga újraértelmezésére, mégpedig történeti kontextusban. Nos, ez egy új mozzanat a magyar történelem elmúlt hatvan évében. Innen látom Orbán Viktor és Fidesz fordulatát.

Miután a folyamat kezdetén vagyunk, a magyar történeti folytonosság Orbán általi tematizációja rengeteg kérdést, vitát, sőt indulatot vált ki. De ez nem baj. Inkább arra utal, hogy vannak itt bizony megkerülhetetlen kérdések, amelyeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni.S ezek között bizony ott van a keresztyén folytonosság kérdése is. S ha van Orbán népszerűségére és hatására valamiféle magyarázat, akkor talán az, hogy a magyar történeti öntudat újrafogalmazására való igényt szinte egyedüliként tudta tematizálni. Nagy kérdés, hogy ebből az öneszmélődési folyamatból a balliberális oldal miért hagyta ki önmagát.”