Teszek majd kitérő manővereket

„Legutóbbi beszédében ismét közös listát és közös miniszterelnök-jelöltet szorgalmazott, hozzátéve: Mesterházy és Bajnai közül az egyiknek vagy mindkettőnek hátra kellene lépnie. Azt is kijelentette, hogy nem akar a teljes összefogás, a közös listaállítás akadálya lenni. Mindig azt mondja, hogy ön világosan beszél. Akkor tegye világossá: kész személyes áldozatokat vállalni mindezért?

Azt már elmondtam, hogy nem akarok miniszterelnök lenni, és egyéni képviselőjelöltként sem kívánok indulni a választáson. Akkor legyen világos: ha ez a feltétele a megegyezésnek, a közös listán sem kérek helyet. Nekem akkor van erkölcsi alapom áldozatot kérni, ha én is valamilyen súlyú, önfeláldozó gesztust teszek. Kész vagyok egy együttműködési tárgyalást ezzel a gesztussal zárni. Ha meg tudunk állapodni egy közös miniszterelnökről, közös listavezetőről, és ennek a végén az a kérés, hogy én a listán ne legyek rajta, akkor teljesítem ezt a kérést. (...)

Jól láthatóan rögzültek a pozíciók. Az MSZP többször is világossá tette, hogy lezárta a tárgyalásokat, nincs további egyeztetés a DK-val. A kérdés akkor az, hogy önök készek lesznek-e végül »elrántani a kormányt« és visszalépni a kormányváltás érdekében? Ellenkező esetben akár a DK is a sikertelenség okozójává válhat.

Annak érdekében, hogy elkerüljük az ütközést, teszek majd kitérő manővereket. De – maradva ennél a képnél – nem fogom a DK autóját az árokba sem hajtani. A Demokratikus Koalíció erejéhez képest méltányos, nagyvonalú, nyilvános ajánlatot fogok tenni. Amikor ennek eljön az ideje. Olyat, amelyben lesz belátás, felelősségérzet és bizonyos önfeláldozás is. Én hajlandó vagyok áldozni a megállapodásért. Jó megállapodások csak akkor köttethetnek, ha mindkét fél belátó. Egyoldalú engedményekből tartós megállapodás nem építhető fel. Én olyan vádtól, amely minket tesz bűnbakká, nem tartok. Egy ilyen vád azt fogja tönkretenni, aki magatartásával bizonyítja, hogy a vád épp róla szól.”