„Tegnap volt október 23. Évtizedes, ha nem régebbi gyakorlat, hogy a nemzeti ünnepeink immár csak az apropót teremtik meg, hogy a mindenféle politikusok a kis testüket történelmi nagyjainkhoz dörzsikéljék. De talán idén volt az első alkalom, amikor az ürügy ennyire üres és mellékes lett, és a napi pártpolitikai lökdösődések totálisan felülírták az eredeti célt. 1956 idén minden értelmező szerint pont arról és pont úgy szólt, mint az ő szar kis pártjának az aktuális izéi.(...)
Végtelenül unom a saját magát felzabáló Magyarországot. Rosszul érzem magam abban a közegben, amelyik a kicsinyességet és agressziót emeli nemzetkarakterré, amelyik állandóan megeszi a holnapot, és követendő, másolandó példává teszi a gazemberséget. Jöhet-mehet itt bárki, amíg fent az a gyakorlat, hogy a hatalom megtartásáért mindent szétrohasztanak alattuk, lent pedig az, hogy a hatalom megszerzéséért nem nagy ár mindent szétverni, nos, addig nem is fog változni semmi.”