Asszociáció

„Nos, mi van a 10-es könyv borítóján? Az a baj, hogy nem próbálhatjuk ki magunkat, mert miután olvastunk/hallottunk egy verziót, már nem érdekes a teszt, mert a hallott vélemény egyszerre téged is, engem is befolyásol, vagy olykor egyenesen mérgez.

Nem vagyok szakértő, de valamit elárul a »nagy felismerést« elkövetőről, hogy mi is határozza meg a gondolatvilágát. A cikk szerint egy tanár hívta fel a borítóra a figyelmet. Vajon önmaga döbbent-e rá, vagy valamelyik diákja súgott neki? Ez utóbbi még valahol magyarázható a kamaszok dúló hormonjaival, mert ugye van az az életszakasz, amikor az embernek mindenről »az« jut eszébe. Nem egyszer szembesültem vele a katedrán, hogy mennyire vigyázni kell a megfogalmazással, mert ahol egy kis kétértelműség adódik, a kamaszok rögtön lecsapnak rá. Kitűnően tudják kiforgatni a szavakat. Egyes kifejezéseket kimondottan javallott elkerülni, mert hétköznapi jelentések megteltek a nemi érintkezés témakörébe tartozó asszociatív tartalmakkal. (Pl. jobb, ha nem ajánlunk nekik melegen semmit.) A ifjak már csak ilyenek. De ha ez a képértelmezés a tanár asszociatív látását tükrözi, akkor nem biztos, hogy szeretnék vele bizonyos irodalmi alkotásokat elemezni. Persze az is igaz, hogy a mai mainstream irodalom jó néhány jelesnek titulált képviselője már rég túllépett az én azonnal prűdnek titulált széplelkemen.

Azt hiszem ezt a tankönyvborítót, független a szerkesztő eredeti szándékától, le kell cserélni. Mert ezt a képet nézve már nem tudunk szabadon asszociálni. Ez már nagyon erősen tematizálva lett. Erről a borítóról már senkinek sem egy hajdani kulcslyuk jut eszébe. Főleg, hogy a fránya, egyfajta mederbe terelt asszociáció társítja az képet a felette lévő felvilágosodás és romantika szavakkal, melyek csak ráerősítenek a sajátos látásmódra. Szerencsétlen könyvborító, szerencsétlen nagydobra vert asszociáció!? Ez nem egyedi eset. Nem egyedi eset, hogy direkt irányítják asszociációinkat, addig nyomatnak dolgokat, míg nem válik egy-egy irányított, sokszor elég alantas asszociálás szinte feltételes reflexé.

Jézus azt mondja: »A szív teljességéből szól a száj«. Abból hoz elő az ember, ami benne van. Abból hoz elő, amit beleplántált, beleplántáltak. Abból hoz elő, ami lényege, ami építőeleme. Éppen ezért nem csoda, ha ma egy régi deszkakerítésen véletlen sem egy befoltozott kulcslyuk van, hanem csak is egy nemiszerv éktelenkedhet.”