Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Nem átlátszó egy kicsit, hogy a T. pertársaságnak csak a sárga színnel meg a fóliázással van baja (azzal sem mindig), a hatalmilag garantált státussal nem?
„Ezen a blogon többször megállapítottuk, hogy taxifronton nem más történik, mint annak a kartellhelyzetnek a hatalmi eszközökkel történő bebetonozása, legalizálása, amit a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) az elmúlt években többször is vizsgált (2011-ben pl. hét céget büntetett meg, köztük a mostani főlobbista Főtaxit). Szemben a nemzetközi trenddel, de kétségtelenül felzárkózva a teljesen vegyes képet mutató Európa egy részéhez.
»A rögzített árú taxiszolgáltatás az árverseny megszűnését jelentené, azaz egy ilyen intézkedés korlátozná a versenyt. (…) A rögzített − és a jelenleginél magasabb − hatósági ár miatt csökkenne a kereslet is, a várható magas bevétel miatt pedig valószínűleg többen lépnének be a piacra, így egy taxisra kevesebb fuvar és bevétel jutna, azaz ők sem járnának jól az új helyzetben« − közölte tavaly a Napi Gazdasággal a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). Most pedig itt a rögzített ár, teljesen törvényesen.
Kinek jó ez a politikai szívesség-vircsaft? És újra: nem átlátszó egy kicsit, hogy a T. pertársaságnak csak a sárga színnel meg a fóliázással van baja (azzal sem mindig), a hatalmilag garantált státussal nem?
»A Gazdasági Versenyhivatal is azt mondta, hogy én kartellezek. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?« – tette fel a kérdést egy másik, ugyancsak államilag szervezett (illetve idén: szervezni próbált) kartell ügyében Budai »Nem tudok megbukni« Gyula államtitkár, igencsak lazán lesöpörve az évről évre visszatérő görögdinnye-problémát az asztalról (és akkor még meg sem pendítettük, mit keres Oszkó Péter a Wizzair-ben). Az állam imádja a szervezett áregyeztetéseket, profi kartell nem is igen működhet korrupt és korrumpáló állami háttér nélkül, a közös bennük az, hogy a fogyasztó szempontja a legkevésbé érdekes az egészben. Vannak fontosabb dolgok. A hazai termelő, például.”