„Ebben a kultúrában nemcsak a nőellenességről van szó. Ez nem pusztán az együtt nevelkedő fideszes élcsapat egykori fiúkollégiumi szobájának tornacipő-szaga és a nőkről szóló vaskos kamaszos kiszólásai. Azt az ember idővel kinövi. De itt a felnőtt politika is az erőkultusz köré szerveződik. Igaza annak van, aki erősebb, vagy annak képzeli magát. Neki pedig mindent szabad. Kokikkal, sallerekkel tesz igazságot, az orbáni két pofonnal oldaná meg a mély társadalmi és politikai konfliktusokat. Persze két hét alatt, mi az neki! Az erőkultusz a hatalom sajátosan értelmezett kultusza. Az első reflexe, ha valakit elesni lát, hogy belerúgjon: mit hever itt az úton! Akit magánál kevesebbnek, kisebbnek, gyengébbnek, szelídebbnek lát, azt lenézi. Az persze önmagában leleplező, hogy a nőket a gyengébbek, kisebbek közé sorolja. A Parlamentben végül is tényleg a kisebbséghez tartoznak, és a Fidesz által szintén kultivált kőkonzervatív szemlélet szerint nemcsak személyi számuk miatt jelentik a »második nemet«.
De ami több, mélyebb és gonoszabb dolog ennél: lenézik, megalázzák, segítség helyett regulázzák és büntetik azokat is, akik valóban gyengébbek, mert kiszolgáltatottak, vagy alkalmas célpontnak kínálkoznak. A rokkantakat, a szegényeket, a szociális temetésre szorulókat, a munka nélkül maradtakat, a hajléktalanokat, a cigányokat, a melegeket. E szemlélet szerint a világ szerkezetében legfontosabb a hatalmi hierarchia. Az »erőtér«, méghozzá centrális. Kit érdekel benne a periféria? Aki a hierarchiában feljebb van, az rúghat lefelé. Aki meg legfelül, az mindenkibe. Az államtitkár megszólalásában nem is a nők »kiosztása« a legtragikusabb elem. Hanem az, amikor ennek a hatalmi hierarchiának a logikáját leplezetlenné téve azt mondja: a miniszterelnök nevét a képviselőnő ne merje szájára venni! Mózes tízparancsolatának még csak az volt a része: Isten nevét szájadra hiába ne vedd! A Fidesz parancsolatai között ez a világi hatalom istenített fejére is vonatkozik. Ahhoz képest mindenki senki, mindenki »lejjebb van«. Szabad tehát megalázni, pláne ha a politikai felségsértés bűnére vetemedett, de akkor is, ha egyszerűen csak létezésével és problémáival zavarja az összképet.”