Hogy születnek a diktátorok?

„A demokrácia alapja, bár nem létezhet nélküle, nem a törvény. Elég, ha megnézzük a magyar demokráciát szétverő Fideszt: tele van jogászokkal, akik eléggé rafináltak ahhoz, hogy a törvényeket eredményesen fordítsák a jog ellen. Hogyan lettek a Polt Péterek, Gulyás Gergelyek, Balsai Istvánok és a többiek olyanná, amilyennek évek óta látjuk őket? Ha valóban demokráciát akarunk, akkor lehetetlenné kell tennünk, hogy az akarnokság, az ügyeskedés, a korrupció és a szolgalelkűség újból karrierek forrása lehessen.

A jogtalanság nem szülője, csak eredménye a diktatúrának. Amikor a jogtalanságból szabály lesz, amikor a törvények azért vannak, hogy megvédjék azokat, akik megsértik a jogot, akkor természetesen már régen diktatúra van. Egyetlen intézményrendszer sem képes megvédeni a demokráciát akkor, ha önmaga nem demokratikus, és ami számunkra még fontosabb, lehetetlen demokráciát létrehozni a vezetők önkényére épülő, az önállóságot bármilyen módon korlátozó intézményekkel. Orbán Viktorból nem válhatott volna türannosz, ha nem lenne tele az ország több ezernyi apró diktátorral; a sikere abból ered, hogy összefogta őket. Az önkény és a tehetségtelenség együtt járnak, csak azoknak van szükség a mások feletti korlátlan uralomhoz, akik képtelenek lennének nélküle megőrizni a társadalmi pozíciójukat. Minden elnyomás, diktatúra és önkény a társadalmi és személyes alkalmatlanság kompenzációjára létrehozott rendszer. Olyan rendszer, amely képes az intellektuálisan és/vagy erkölcsileg silány emberek uralmának biztosítására. A diktátorok úgynevezett tehetsége semmi másból nem áll, mint az erőszak különféle formáinak gátlástalan alkalmazásából. Minden erőszak az életfeltételek elvonásával és/vagy lerombolásával gyakorol hatást az áldozatokra. Ebből a szempontból mindegy, hogy csak félelmet kelt, zsarol vagy az ígéreteit fizikai bántalmazásra is váltja.”