„A jövő évi európai parlamenti választások alkalmával le kell rántanunk a leplet nemzeti politikusaink legféltettebb titkáról, ami nem más, mint hogy az általuk a modern kormányzás netovábbjának tekintett nemzetállam rohamosan idejétmúlt politikai struktúrává válik. E kijelentés különösen igaz az európai országokra. Az elmúlt néhány évben Európa folyamatos válságban tengődik. Olyan új generáció nő fel, amelynek életszínvonala elmarad a szülőkétől, így Európa fiatalsága válaszút elé érkezett: vagy a gyorsabb integráció mellett dönt, vagy a jelentéktelen dolgok mocsarába süllyed.
E sürgető helyzet megoldására a jelenlegi vezetés legambiciózusabb terve kimerül abban, hogy az európai parlamenti választásokat azonos napon tartsák az unió területén, valamint hogy az Európai Bizottság elnökét a nép válassza meg. Európának nem ilyen jellegű reformra van szüksége.
Eljött az ideje annak, hogy egy nemzeteken és generációkon átívelő, ideológiai gyökerektől mentes mozgalom a következő szintre emelje az európai integrációt. Ehhez alkalmaznunk kell a Tahrir és a Taksim térről, Rióból és Sao Paulóból ismert gyülekezési technikákat, valamint az Obama kampányában felhasznált közösségi finanszírozást. Egy párt megalapítása előtt pedig meg kell vizsgálnunk az európai sikertörténeteket, amelyek segítségünkre lesznek platformunk felépítésében. Tanuljunk a finnektől az oktatást, a franciáktól az egészségügyet, a németektől a rugalmas foglalkoztatást, a svédektől a nemek egyenlőségét illetően.”