A Nagy Globális Válság

„Hja kérem, az élet kegyetlen. Igaz, nem mindenkivel, mert például az USA-ban az elmúlt öt év vagyonnövekedésének 95 százaléka a legfelső egy százaléknál halmozódott fel, pedig a legfelső egymillió család átlagos vagyona már 2008-ban is több mint 400 millió forintnak felelt meg, a növekménnyel pedig már a félmilliárdhoz közelít. A jelek szerint az »anyag« valóban nem vész el, csak kissé átalakul. A vesztes és egyelőre folyamatosan süllyedő döntő többség azonban szeretne azért egy kicsit részletesebb és pontosabb választ kapni arra, hogy kik a felelősök, szóval, hogy mégis kinek köszönheti hirtelen jött nyomorát, és persze az is érdekelné, hogy a felelősök milyen büntetésben részesülnek, illetve mikor és hogyan fizetnek kártérítést a kifosztottaknak.

A valóságos háttér feltárását talán azzal az akkoriban még különösen talányos összefüggéssel kellene kezdenünk, amire 2008 vészterhes őszén, az Economist címlapjait tanulmányozva jöttem rá. (A The Economist egy olyan 170 éve fennálló hetilap, amelynek heti másfél millió példánya a világot meghatározó globális véleményhatalmi rendszer igen fontos eleme.) Az lett volna a logikus, hogy a világot meghatározó véleményhatalom az Economist címlapjain keresztül is arra használja mérhetetlen befolyását, hogy csillapítsa a gyorsan elharapódzó pánikot és ingerültséget. Ám nem ez történt, hanem ennek az ellenkezője. Az Economist és persze a többi, hasonlóan befolyásos hatalmi központ mindent megtett azért, hogy a végsőkig szítsa az amúgy is éppen eléggé hisztérikus hangulatot. A címlapok olyan megrendítő cinizmussal és arroganciával uszítottak, ami sokaknak feltűnt, de akkoriban ezzel aligha tudtunk bármit is kezdeni. Kellett hozzá másfél-két év, hogy kiderüljön, mi is volt a valóságos ok. A végsőkig szított hisztériára azért volt szükség, mert ez volt az a »fegyver«, amelyet az államokra fogtak. A globális pénzhatalmi rendszer egyszerűen megzsarolta az államokat, illetve az azokat képviselő kormányokat, hogy amennyiben nem konszolidálják azonnal a bankokat, akkor a pénzügyi rendszer összeomlik, és a katasztrofális következmények permanens polgárháború formájában a kormányokra hullnak vissza majd. A kormányok pedig fizettek, összesen 12 ezer milliárd dollárt.”