Kötelező napközi

„Elég sok töprengés és a fent olvasható előre megírt szülő levél vezetett rá a megoldásra: mindenáron el kell kerülni, hogy a magyar gyermek, a leendő nemzeti középosztály különböző költséges magánórákon, és nem szigorúan az iskolához (tehát a KLIK-hez, tehát az államhoz) kötődő szakkörökön tanuljon mindenféle baromságot, vagy esetleg valamilyen módon megtanuljon rendelkezni a szabadidejével. Ami az egészben az új elem az, hogy az új oktatási rendszer a gyerekek, és általában a fiatalok mellett most már a szülőktől, és nem-állami oktatóktól is félti a társadalmat, és egyre inkább úgy tűnik, hogy már 6 éves kortól a saját mindenre kiterjedő figyelme alá akar vonni a jövőben mindenkit.

És az egész még így, 2013 derekán, éppen az ominózus törvény vitájának napján, és jó pár hónappal a negyedik módosítás után is abszurdumként hat, legalábbis számomra. Nem elég tehát, hogy a tanítási szabadság, a pedagógiai módszer megválasztásának lehetősége évtizedek óta nem volt ilyen korlátozott, hogy 1989 után először egyetlen fajta tankönyvből kell tanítani, és még a kiterjesztett fenyítési jogkörű gondnokok sem jelentik a jéghegy csúcsát. Hiszen a csúcs az, ha mindezt nem napi 6, hanem akár 8-9 órában kell majd, csaknem kötelező jelleggel játszani.”