„Nem nehéz leleplezni a pénteki tüntetéshez vezető érvelés logikai buktatóit. A megosztottság meghaladásáról beszél, miközben maga is újabb megosztottságot teremt (elit vs. emberek), az ideológia végéről beszél, miközben az elit romlottságáról állít fel újabb ideológiát. A megosztottsággal ráadásul nem az a baj, hogy ideológiák vagy politikai elvek szerint szerveződik. Éppen ellenkezőleg, az a gond vele, hogy inkább pártlogók fakasztotta érzelmi kötődések révén jön létre, és legtöbbször nélkülözi a reflexió vagy mindközönségesen a gondolkodás legkisebb látszatát is.
Ahol egy népszavazáson(!) a pártok hatalmas IGEN-ekkel és NEM-ekkel tudják befolyásolni a választópolgárokat, ahol a pártok deklaráltan alárendelik elveiket a politikai kommunikációs stratégiáknak, ott talán szerencsésebb az elvek és ideológiák hiányát, mint azok túlzott érvényesülését kritikaként felróni. Egy civil szervezetnek – mely nem számítván szavazatokra, relatíve jobban tudja magát függetleníteni a politikai kommunikáció kívánalmaitól – éppen az lenne a feladata, hogy világosan megfogalmazott politikai elveit ha nem is mereven, de konzekvensen és hibás kompromisszumoktól mentesen képviselje, és csak azért ne tüntessen együtt nehezen vállalható elveket valló szervezetekkel, mert az az embereknek esetleg tetszeni fog, az értelmiség meg kiakad rajta.”