„Időről időre felmerül, hogy Magyarország nemzetközi tartalékait, amelyet a közbeszédben devizatartaléknak neveznek, mire is lehetne vagy kellene használni. Vagy legalább a több mint tízezermilliárd forintos állomány egy részét fordítsuk a gazdaságpolitika céljaira! Éppen hogy kijön a gazdaság a recesszióból, elkelne hát a financiális segítség, egyébként pedig az új devizahiteles mentőcsomagnál – konverzió esetén – úgyis szükség lesz rá.
Ideje szétoszlatni a fenti tévhitet. A pénzügyi stabilitás egyik fontos mutatója egy ország devizatartalékainak szintje. Azonban a devizatartalék nem az ország vagyona, hanem egy gyorsan felhasználható puffer, amihez hozzá lehet nyúlni, ha szükség van nagyobb mennyiségű devizára. A devizatartalék nemhogy nincs „állami tulajdonban”, de nem is közösségi pénzeszköz, amelyet korlátlanul fel lehetne használni. Uniós szinten is szabályozott, hogy a jegybanki tartalékokkal mit lehet kezdeni. Fontos kiemelni, hogy ez nem olyan vagyonalap, amely direktben felhasználható. (...)
Csínján kell tehát bánni a nemzetközi tartalékokkal! Összességében ugyanis mind a devizatartalék jellege, mind a devizatartalék szintje, mind pedig az európai uniós szabályozás meglehetősen nehézzé teszi, hogy forrásként lehessen erre a jegybanki eszközre tekinteni, amely nagy szabadsággal felhasználható a gazdaságpolitika céljaihoz.”