„A Fidesz legnagyobb ellenfele saját maga”

„hvg.hu: A magas magyar fogékonyság mennyire hozható összefüggésbe azzal, hogy ugyanilyen sokan gondolják, a »politika által ide-oda rángatott, választott kormány helyett« egy erős kezű vezető kell, aki irányt mutat a társadalomnak, és kivezeti az országot az éppen aktuális válságból?

K.P.: A kettő erősen összefügg, hiszen ha valaki azt gondolja, hogy a kormány azért nem tud irányítani, mert kívülről rángatják, akkor ugyanilyen fogékony arra is, hogy legyen valaki, aki »elvágja a drótokat«, és a saját lábára áll. A Fidesz relatív népszerűsége a ciklus ezen pontján annak tudható be nagyrészt, hogy ezt az igényt ki tudja elégíteni. Az pedig igazi politikai bravúr, hogy egyszerre tudja a felelős kormánypárt, és a rendszerellenzék szerepét játszani. Kétharmadunk van, nagyon erősek vagyunk, szinte mindent meg tudunk tenni – de hatalmas ellenfelekkel kell szembenéznünk, hiszen Brüsszel, vagy az IMF is diktálni akar nekünk, nem beszélve a nemzetközi baloldalról – ez láthatóan nagyon bejön. Ráadásul mindezekkel sikerül a hazai ellenzéki erőket is azonosítani, így a Fidesz kormánypártként nem csak támogató, de protest-szavazatokat is be tud gyűjteni: csak ezek nem a kormánnyal, hanem a globális status quo-val szembeni protest szavazatok. Erre kormány Magyarországon még nem volt képes.

hvg.hu: Mennyire rizikós ez egy kormánypártnak? Úgy értem, ha kormánypártként is arra játszok, hogy nekem rengeteg ellenfelem van, akik így-úgy korlátozni akarnak, nem lesz előbb utóbb az a benyomás rólam, hogy »te mindig ezen panaszkodsz, akkor te is ugyanolyan béna vagy, mint a többi!«?

K.P.: Most nem olyan rizikós, mert nincs olyan ellenzék, amelyik sikeresen rá tudna mutatni, hogy itt valójában egy nagyon egyszerű játék zajlik: a kormány minden sikert magának tulajdonít, ugyanakkor minden kudarcot külső erőkre fog. Pedig például az elmaradt gazdasági növekedés és az unortodox gazdaságpolitika összefüggéseit nem bonyolult kimutatni. Ez a taktika persze általános,korábban is jellemző volt, csak más politikai keretben, és kevésbé sikeresen. Egy erős, hiteles ellenzékkel szemben a kormány nehezen tudna ezzel vitatkozni, de a Fidesznek jelenleg – kis túlzással – véleményformálási monopóliuma van. És igaz ugyan, hogy jelentősen átalakult a médiakörnyezet, de van még részben független sajtó, vannak bőven kritikus hangok – kérdés, hogy ezek milyen széles kört képesek megszólítani, és mennyire hatásosak, ha az ellenzéki pártok nem képesek arra, hogy a kritikát becsatornázzák a politikába. A Fidesz szinte egyszemélyes játszmát játszik, legnagyobb ellenfele saját maga. Fontos ugyanakkor, hogy az összeesküvéselmélet-gyártás nagyon könnyen visszaüthet hosszabb távon: ha a kormány nem jól manőverezik politikailag, és elveszti a nemzetközi szövetségeseit, ezek az elméletek önbeteljesítő jóslatként ellene (és az ország ellen) fordulhatnak.”