„Elindult a Mandiner
Spéderrel közben a reakciós fiúk, Balogh Ákos és Ablonczy Bálint is nézeteltérésbe keveredtek, álláspontjuk szerint a tulajdonos nem teljesítette megállapodott finanszírozási kötelezettségét. (Ezáltal persze rövid úton a lap is megszűnt, hiszen nem volt miből kinyomtatni, a mögötte lévő cég pedig kiüresedett.) Bálintnak komoly ajánlata volt a Heti Választól, amit nem tudott visszautasítani, Ákosnak viszont egyszer felvetettem, hogy mi lenne, ha indítanának egy afféle Huffington Post-szerű hírszemléző és véleménylapot. A Post akkor már vagy harmadik-negyedik éve zúzott Amerikában, elképesztő siker, hatalmas bevételek, én pedig már jó ideje azon mulattam, hogy a magyar piac hogyan lehet ennyire impotens, hogy egy ilyen kézenfekvő és egyszerű modellt nem bír lemásolni.
Ákos operatív ember, rákattant az ötletre, és pillanatok alatt összedobta a dolgot - júniusban már el is indult a Mandiner tesztüzeme. A név jól telibe találta azt, amivel a lap foglalkozik (Kínai Kálmán álnevű szerzőjük agyalta ki), és pillanatokon belül kiderült, hogy - különösen véleményfronton - a lap tényleg hiánypótló. Akkor már nemcsak az Indexen voltak erős, jó publicisztikák a magyar interneten, de valahogy minden szétesett az olvasók számára, nyilván senki nem tudott harminc-negyven lapott végignyitogatni naponta, valamiről mindig lemaradtunk.
A Mandiner véleménydoboza ezzel szemben gyakorlatilag megalapította és kézzel foghatóvá tette a magyar internetes publicisztikai szcénát. Minden fontos írás megjelent benne, így mindenki igyekezett is bekerülni, fontossá válni - a közéleti viták elkezdtek szép lassan átköltözni erre a felületre, nem volt ideológiai vagy pártszűrő, mindenki kapott esélyt, aki a törvényes keretek között bírt maradni írásával, és megfelelően érdekeset alkotott.
Az új lapra decemberben még lett egy egész kis befektető is, így a rákövetkező évben már magasabb szinten, nagyobb stábbal tudták folytatni a munkát. Utánuk pár hónappal - nahát, milyen csodálatos mégis a hazai piac! - újabb és újabb Huffington-klónok indultak, helyenként gigantikus, sokszázmilliós büdzsékkel - legismertebb közülük mégis a Mandiner maradt, és a többségük el is hullott. (Az alapításkor opciós, közvetett formában én is tulajdonosává váltam a lapnak, de még nem éltem a lehívás lehetőségével.)”
