„A politikus és a bankár közötti verbális küzdelem ugyanakkor azt is világosan jelzi, hogy a politikai és a gazdasági elit állandó pozícióharcban áll egymással. A barátságok csak érdekek mentén értelmezhetőek, és kizárólag időlegesek. A piac erős emberei mindig gyenge kormányokra vágynak, hogy velük szemben akaratukat könnyen érvényre juttathassák, s a jogszabályi környezetet kedvük szerint alakíthassák. Az erős felhatalmazású politika pedig igyekszik a veszélyesen nagyra nőtt gazdasági szereplőket gyengíteni. Leginkább azért, hogy a politikára gyakorolt hatásukat kivédjék.
Az elitek világa leginkább az erő nyelvét ismeri. Akármit is beszéljenek a békeharcosok...
Ha innen nézzük a Lázár-Csányi-összetűzést, nem lehet okunk a homlokráncolásra. De ha a tekintélyrombolás felől pillantunk rá, már érdemes nemtetszést nyilvánítani.
Most ennyi történt.”