Kettőezer-tizennégy 1.0

„Ám a konstruktőrök azt is tudták, hogy szükség van »történelmi biodíszletként« még egy harmadik elemre is. Ennek fő oka az volt, hogy ez még a 19. században történt, a társadalmak még alapvetően tradicionális berendezkedésűek, így legalább a „lejátszástechnikai felszínen« meg kellett jeleníteni az akkorra már persze ártalmatlanná tett, történelmileg szétroncsolt és korrumpált, dzsentrivé alázott arisztokráciát.

Ezért a »világ-SZDSZ« taktikailag egy harmadik pártcsalád létrejöttét is szükségesnek vélte. És ezzel a 19. század közepére készen is állt a nagy mutatvány, amely az óta is sikerrel eljátszható a nagy politikai Broadway lokális színházaiban, így hazánkban is. Az Európai Parlament például alapvetően ugyanebből a három pártcsaládból tevődik össze: konzervatív pártok, szocialista pártok, liberális pártok. A figyelmes olvasónak talán feltűnik, hogy ebből a színjátékból valami hiányzik. A válasz egyszerű, ami hiányzik, az nem más, mint a valóság.

Ezek ugyanis mind mesterségesen legyártott hamis konstrukciók, »uralkodó társadalmi álvalóságként«, annak érdekében, hogy a nagyérdemű tetszés szerint és örök időkre manipulálható legyen a »szent világszabadság« nevében. A valóság a szakrális történelmi nemzet, és ennek politikai megjelenítése volna, ám a »világ-SZDSZ« legfőbb törekvése éppen annak a bizonyítása, hogy már maga ez a feltételezés is gondolatbűn, aki pedig a kivitelezésébe is bele merne kezdeni, az a szabadság nevében előbb nevetségessé teendő, aztán megbélyegzendő, végül egyszerűen likvidálandó.”