Amikor nincs mód mindent elérni: a fideszi nemzetpolitikáról

„Az a helyzet, hogy a külhoni magyarok egy jelentős része valószínűleg magától is rájött, és nem tegnap, hogy mindenféle anyaországi altatómese dacára csak és kizárólag magára számíthat. Ezért is cinikus az, ahogyan siránkozóan populista, mindenféle konkrétumot nélkülöző okfejtésében Kövér a fejükhöz vágja ezt a bizonyosságot. Igen, a felvidéki magyarok helyett, akárcsak az erdélyiek vagy a kárpátaljaiak helyett sem fog senki megküzdeni nemzeti önazossághoz való jogaikért. De ha segítséget nyújtani nem tudott, fontos lett volna, hogy a magyar kormány legalább ne hátráltassa őket ebben az erőfeszítésben. Lett volna.

De sem Kövér László, sem a magyar kormány nem mondhatja el magáról, hogy fontos lett volna neki. Aki összehangolt erőkkel azon dolgozik, hogy az erős, egységes határon túli érdekképviseletet lehetőleg mindenhol gyengítse, aki választások idején Nyirő József hamvainak hurcolászásához asszisztálva nyíltan kampányol a sokba szakított kisebbségi pártok valamelyike mellett, aki a kettős állampolgárság szavazati joggal való kibővítésében rejlő lehetőséget felismerve, gátlástalanul átviszi akaratát annak ellenére is, hogy pontosan tudja, milyen hátrányos következményei lesznek az illető magyar kisebbség szaros mindennapjait illetően, az ne formáljon jogot arra, hogy gyengének nevezze, és kioktassa a felvidéki magyarokat.”