Emberkép és homoszexualitás

„A homoszexualitás témája azért ennyire turbulens, mert szimbolikusan képes kifejezni a nyugati civilizációban rögzült emberképhez való viszonyt. Valami nagyon-nagyon fontos és mély kérdésről van tehát itt szó, amely elmegy egészen odáig, hogy vajon a nyugati, zsidó-keresztyén alapú civilizációban vannak-e olyan alapértékek, amelyek koroktól függetlenül állandóak. Például az, hogy mit gondolunk az emberről, azaz a férfiról és a nőről, s vajon tekinthető-e a nyugati civilizáció egyik alapértékének az a szemlélet, hogy az ember mint ember csakis férfi és nő egymáshoz rendeltségében valósulhat meg?

Messze nem arról van itt szó, hogy vajon a »normális« szexualitásban élők miként viszonyuljanak a homoszexuálisokhoz. Ez ugyanis nem kérdés. Épp’ a zsidó-keresztyén alapozású Nyugat öröksége, hogy ma már elgondolhatatlan bármiféle legitim gyűlöletbeszéd, kirekesztés, megbélyegzés, megsemmisítő szándék, mintha bizony a homoszexualitásban maga »a« bűn jelent volna meg az egyébként bűntelen és tökéletes keresztyén (!) emberek társadalmában, s e körülmény egyenesen a nyilvános megkövezésre jogosíthatna fel bárkit is.

A tematika körüli nem kis zűrzavar, ahogy látom, két okból fakad. Az egyik az, hogy folyamatosan egymásba csúszik a homoszexuális emberekhez való viszony az azonos neműek házassága legitimációjának a kérdésével. Holott a kettő messze nem ugyanaz (erről itt írtam). A másik, szerintem ennél sokkal fontosabb, hogy az azonos neműek legális házasságának az elismeréséért küzdők az egész kérdéskört szinte mindig csak a mai liberális világnézet kontextusában tematizálják, s úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a homoszexuálisok házasságának az elismerése egyes egyedül az egyéni emberi jogok kérdése lenne. S mintha a kérdésre adott válasz valamiféle abszolút mérceként működne: az egyéni szabadságjogok kiteljesedése a homoszexualitás terén már egyenesen az emberi életminőség egyetlen és abszolút mércéjeként tűnik fel. Innen van az, hogy a homoszexuálisok házasságával kapcsolatos állásfoglalás ma a nagy nyilvánosság előtt könnyen dekódolható szimbolikus értékválasztássá vált, amelyben, a konkrét témán túlmenően alapvető világnézeti pozíciók testesülhetnek meg. Látni kell: a szemeink előtt zajló vita legmélyén valójában világnézeti küzdelem folyik. Nem véletlen, hogy a kérdésben nemrégiben megnyilatkozó new yorki főrabbik egyenesen a »weltanschauung« fogalmát használják a kérdés valódi mélységeinek és komolyságának az érzékeltetésére.”