Az ellenzék és Gyurcsány

„Az MSZP-nek láthatóan, Gyurcsányt távol tartandó, nincs szándéka erőfeszítéseket tenni, hogy a történteket újraértelmezze és ezt elfogadtatássa. Így ő viszi el a balhét, sőt még ürügy is van rá, hogy őt, és csak őt, a múlttal azonosítsák.(Tudatosan használom a szándéka és nem az érdeke szót, mert az érdeke bizony ez lenne hosszabb távon az MSZP-nek is, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba.)

Bajnai nem ismerte fel, hogy éppen Gyurcsányt és a DK-t bevonva teremthetett volna ellensúlyt és nagyobb politikai mozgásteret a maga számára, mind a jelenlegi pártszövetségében, mind az MSZP-vel való egyezkedése során. Ha meghirdetett értékeiből és céljaiból indult volna ki – őszintén –, akkor nem hagyhatta volna figyelmen kívül, hogy a korszakváltáshoz szükséges garanciális elemek a DK programjában már kezdettől fellelhetők voltak, ahogy ma is ott vannak. 2012 októberében Bajnainak még meglett volna egy ilyen döntéshez az ereje. Ehhez azonban képesnek kellett volna lennie rá, hogy határozottan túllépjen a Milla, majd az LMP-ből kiváltak úgynevezett rendszerkritikus alapvetésein, amelyek csökevényesen, de máig jelen vannak az Együtt–PM politikájában.

Azt belátták, hogy az MSZP-vel kötött szövetség elkerülhetetlen, de azzal a korábbi politikai identitásképző elemmel máig nem számoltak le, hogy új elitre van szükség, mert a 2010 előtti kormányzás hibáiból egyenesen levezethető következmény a Fidesz-rezsim jelenlegi dúlása. Márpedig a Fidesz politikai mibenlétének megértése elengedhetetlen. Hogy a Fidesz-féle antidemokratikus mentalitás elsősorban a Fideszből következik, és hogy ez teremtett egy másfajta rendszert, olyan igazság, amelynek meg nem értése ellehetetleníti a küzdelem hatásosságát és eredményességét is ellene.”