Egy történelmi szerep

„Ám a Horn Gyula vezette MSZP és kormány világossá tette: nem lesz visszarendeződés. A demokrácia a piacgazdasággal kezdődik, és bár okoz ez némi nehézségeket, azt már tudjuk, hogy az államszocializmus ahogy van, működésképtelen, és a jövőnk egyedül egy emberarcú kapitalizmus kialakításában rejlik. Megtehette volna, hogy puszta populizmusból felrúgja azt a kimondott-kimondatlan közmegegyezést, miszerint Magyarországból csakis nyugati típusú demokráciát szabad alkotni - a támogatottsága meglett volna hozzá. De ő bölcs volt, hosszabb távú nemzeti érdekekben gondolkodott, és szembement azokkal a választói igényekkel is, amelyek itt ismét tejjel-mézzel folyó legvidámabb barakkot képzeltek volna el. Azt tette, amit felelős, európai, baloldali, demokrata politikusnak tennie kellett.

Horn Gyulának már abban óriási szerepe volt, hogy a nyolcvanas években a magyar külügy a blokkból elsőként közeledett egyértelműen nyugat felé, majd külügyminiszterként egyértelműen irányt adott az ország fejlődési irányának, geopolitikai értelemben is - ehhez pedig nem kevés bátorságra és felelősségtudatra is szükség volt. Miniszterelnökként pedig oroszlánrésze volt hazánk NATO-csatlakozásában és európai uniós integrációjában, aminek a hasznosságát a jelen pillanatban is élvezzük (még ha ezt egyesek nem is kívánják észrevenni). És persze a Magyar Szocialista Párt mindenkori fejlődési irányát is meghatározta, hiszen el lehet mondani az MSZP-ről sok mindent, fel lehet hánytorgatni különböző hibáit, de hogy a mai magyar politikai életben - amikor is a fent említett nemzeti közmegegyezés már régen nem is létezik - ez a párt rendelkezik a legkomolyabb európai beágyazottsággal és elkötelezettséggel, az elvitathatatlan.”