A kereszténykonzervatív hiánybetegségről

„Gyáván választottatok ellenfélt. Buzizni könnyű és veszélytelen dolog. És nagyon praktikus is: három éve olyan teljhatalmú kormány vezeti az országot, amely jelét is alig-alig adja jobboldali, kereszténydemokrata elkötelezettségének. Sem az államosítás, sem a szolidaritás teljes hiánya, sem a keleti orientáció nem sorolható ide. A praktikus buzizás felment a trafikmutyi megmagyarázásának feladata alól (némely fideszes ismerősöm Facebook-oldalát elnézve például még mindig 2007-et írunk, és szoci kormány van, valahogy »nem vette észre« a 2010-es kormányváltás óta történteket, továbbra is az MSZP és az SZDSZ leváltásán ügyködik). A buzizás felment önmagam definiálása alól, a buzizás magyarázza meg, hogy templomba nem járó, Bibliát nem olvasó, a jézusi szeretet parancsát hírből sem ismerő, úgynevezett kereszténydemokrata vagyok. Fideszbe betért, besúgókat rejtegető öreg komcsikkal egy gyékényen.

Buzizni tehát könnyű és praktikus, de legfeljebb rövid távon. Az emberiséggel egyidős nemi irányultság mindig velünk volt, és velünk is lesz. Természetes dolog, igen, és ugyanolyan evolúciója van, mint más, korábban szintén előbb törvényekkel tiltott, majd a »többség ízlésére« hivatkozva korlátozott folyamatoknak. 47 éve oldotta fel az amerikai Legfelsőbb Bíróság a vegyes házasságokra vonatkozó tiltást, és 2010-ben a házasságkötések legalább 15 százaléka vegyes házasság volt, több mint kétszer annyi, mint 1980-ban. Igen, meg is csókolják egymást ezek a fekete-fehér párok, nyilvánosan is. Magyarországon az 1941. évi XV. törvénycikk még tilalmazta a zsidó és nem zsidó házasságát – ma már csak a legbeborultabb szélsőjobboldaliak tartják számon, hogy szerintük ki zsidó, és kivel szabadna házasodnia, kit csókolhat meg nyilvánosan.”