A cider nem sör

„hvg.hu: Ha nem is a high-endbe, de a prémium kategóriába tartozó söröket sorolt fel. A magyar vásárlókra jellemző erős árérzékenység nem befolyásolja az önök vízióját? Egyáltalán mit gondol az olcsó sörökről?

C. H. C.: Női táska is van tíz, száz és több ezer euróért, és mindegyik szegmensben találni olyat, amiről elmondható, hogy szép, de olyan is van, ami csak megfelel a funkciójának. A legkülönfélébb árú sörök is mind képesek elvégezni a dolgukat. Felfrissítenek, miközben gigantikus különbség lehet a főzés, a felhasznált alapanyag mennyisége, vagy a marketingköltés tekintetében. A filléres sörök mindenütt fejfájást okoznak Európában a gyártóknak, mert képesek kannibalizálni a piacot.

A fogyasztók jelentős része az utóbbi években már tudatosan olcsóbb sört keres, mert e téren is azt nézik, hogyan tudnák kevesebből kihozni a költésüket. Hozzáteszem, ez egyáltalán nem magyar jelenség. Ugyanakkor emellett drasztikusan nőni kezdett a kimondottan drága, szuperprémium sörök piaca is. Kevésbé szembetűnő, mint a filléres sörök esetében, de mégis érződik, különösen, hogy a széles középső kategória, amiből eddig a legtöbb fogyott, jó ideje stagnál.

hvg.hu: Mi ennek az oka?

C. H. C.: A legutóbbi időkig a nagy, ipari gyártók képtelenek voltak arra, hogy érdekesnek láttassák a sört. Szürke massza volt az egész kommunikáció, miközben a bor esetében rájöttek, hogy ha szexi történetet raknak a termékek köré, akkor nemcsak megszólítható a közönség, de be is vonható annak továbbvitelébe. Egy csapásra érdekes lett a borkészítés folyamata a szőlőtermesztéstől a palackozásig. Ezt a mintát vették át a kisebb sörmanufaktúrák, melyek személyesebbé, ezáltal vonzóbbá és megérthetőbbé tették a sörkészítést. Örömmel tapasztalom, hogy az elmúlt időszakban már a nagy sörgyárak is elindultak ebbe az irányba.”