Egész Európát anarchiába süllyesztheti Ilaria Salis: a magyarverő nő új antifasizmust sürget
„Ez egy társadalmi és politikai kihívás. Egy európai, internacionalista kihívás” – mondta az EP-képviselő.
A nagy kérdés az, vajon mire lesz elég ez a kiugróan alacsony hiányadat a túlzottdeficit-eljárás tárgyalásain: lekerülünk-e a szégyenpadról?
„A nagy kérdés az, vajon mire lesz elég ez a kiugróan alacsony hiányadat a túlzottdeficit-eljárás tárgyalásain: lekerülünk-e a szégyenpadról? Véget ér-e a 2004-től tartó eljárás ellenünk? Ha csak a tavalyi esztendő teljesítményét kellene nézni, akkor minden bizonnyal kedvező döntés születne. Az illetékes bizottság azonban meg fogja vizsgálni az idei hiánycél teljesülésének biztonsági kockázatait, és a jövő évre is kitekint majd, hogy mennyire lesz fenntartható hosszabb távon a három százalék alatti hiánycél. A legutóbbi statisztikák és a kormány intézkedései egyértelművé teszik, hogy az Orbán-kabinet elkötelezett a hiánycél teljesítésére, s ehhez van elég ereje rendkívüli intézkedések foganatosítására is.
A sikeres költségvetési egyensúlyteremtés a másik oldalon ugyanakkor azt is jelentette, hogy egyre kevesebb forrás jutott a költségvetés nagy elosztási – oktatási, egészségügyi stb. – rendszereinek. Különösen megsínylette a takarékosságot az oktatás, és hatványozottan a felsőoktatás. A rövid távú politikai célok alapján nyilván fontosabb a nyugdíjak reálértékének megőrzése, mint az egyetemek anyagi helyzete. (Emlékezzünk vissza: 2002-ben jószerivel azzal nyertek választást a szocialisták, hogy beígérték az elmaradt 19 ezer forintos nyugdíjemelést.)
A felsőoktatás költségvetési támogatásának 25 százalékos, fűnyíróelvű megkurtítása nem csak ennek a területnek a belügye, nem csak az ott dolgozók egyéni vesztesége. Igen kellemetlen ördögi kör alakult ki ugyanis az egyensúlyjavító mechanizmus alkalmazása során. Minél több pénzt von el a kormány normatív módon a felsőoktatástól, annál több magasan képzett oktatót kell idő előtt nyugdíjba küldeni. Ezért aztán jobban csökken az oktatás színvonala, és mind alacsonyabb szintű lesz a tudományos kutatás és az innováció. Miközben köztudott, hogy a fejlett országokban a gazdasági növekedés kétharmada köszönhető a humántőkének és a kutatás-fejlesztésnek. Az alacsonyabb gazdasági növekedés pedig alacsonyabb adóbevételekkel jár, ami újabb takarékossági intézkedéseket gerjeszt. Ennek megint a felsőoktatás lehet a kárvallottja. És akkor az egész kezdődik elölről?”