„Hogyan érzed, a Trónok harcának van politikai felhangja?
Persze, dehát a művészet dolga az, hogy tükröt tartson a társadalom elé, ami általában politikai felhanggal jár. Úgy gondolom, a sorozat egyik legfőbb üzenete az a régi mondás, miszerint a hatalom korrupttá tesz, az abszolút hatalom pedig abszolút korrupttá. Ott van az a maroknyi ember, akiknek az lenne a dolga, hogy irányítsák az alattvalóikat, de nagyjából ez a legutolsó gondolat, ami megfogalmazódik bennük, hiszen egyfolytában a hatalomért versengenek a kis elit klubjukban, és elfelejtik, hogy az igazi feladatuk a sajátjaik képviselete, a róluk való gondolkodás. Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy a politika és a hatalom természete a valóságban roppant hasonló a Trónok harcában látotthoz. Lehet, hogy cinizmus ezt állítani, de úgy vélem, igaz.
Sokat segít az, hogy meglehetősen nagy büdzsé áll rendelkezésetekre a többi tévésorozathoz képest?
Rengeteget. Bár én viszem haza a büdzsé nagyrészét. (Nevet) Valószínűleg egy kisebb cég számára pokolian nehéz lenne tető alá hozni ezt a műsort, de azt sem hiszem, hogy az HBO-nak könnyű. Óriási felelősséggel jár ennyi pénzzel gazdálkodni, de David és Dan remekül kezelte eddig a financiális dolgokat. Az a vicces, hogy amikor David először vázolta fel a sorozat ötletét az HBO-nak – akiknek a fülük mögött is díjak sorakoznak nagyjából minden műfajért, amelybe valaha is belekóstoltak, de a fantasy zsánerét nem igazán kedvelik, a dráma ágrólszakadt mostohatestvérének tartják (vagy tartották akkor még) – azt mondta nekik: »Nézzétek, ha úgy döntötök, belevágunk, kérlek ne várjatok díjzáport érte.« Mégis, már az első évadban három Emmy-re jelölték a sorozatot! És még azt mondják, hogy a fantasy nem vehető komolyan, és nem lehet intelligens. Mindez azt mutatja, hogy nem csak anyagi szempontból, de szakmai és művészeti oldalról is sikeresek.
Végszóként: mit gondolsz, miért olyan népszerű a sorozat?
A karakterek és a cselekményszálak miatt, valamint, mert lehetséges, hogy az az apró mag, amelyet az egyik epizódban ültettek el a fiúk, csak egy évaddal később hajt ki. Ha nézőként elköteleződsz a sorozat mellett, és nem a telefonodat nyomogatod közben, vagy a ruháidat vasalod, hanem tényleg odafigyelsz, észreveheted, hogy a történet minden egyes rétegén újabb rétegek találhatóak. Ez pedig egy olyan nézői élmény, melyet sorozat esetében nem igazán tapasztalunk.”