Magyarország nem ateista ország

„A fentiekből világos, hogy míg az »egyház-kérdést« illetően az emberek többségének határozott állásfoglalása van, addig az »Isten-kérdés« korántsem ennyire rendezett, s nagy valószínűséggel a világnézeti hovatartozás továbbra is minimum nyitott kérdés nagyon sokak számára.

Ebből azt a következtetést nyilvánvalóan le lehet vonni, hogy a történeti egyháziasság visszaszorulásával nem terjedt el egyenes arányban az ateizmus mint világnézet. Hamis tehát az a tipológia, amelyik úgy rendszerezné a világnézeti beállítódásokat, hogy egyik oldalról létezik a történeti egyháziasság által »kizárólagosan« képviselt világnézeti pozíció, az ismert filozófiai idealizmusával, teizmusával, míg másik oldalról létezik a materializmus, amely eleve elveti az »Isten-hipotézist« mint végső magyarázó elvet. Az emberek egy igen jelentős része, noha semmiféle egyházhoz, felekezethez nem tartozik, világnézeti tájékozódásában nem tételes ateista, hanem inkább feltételezi, vagy nem zárja ki a »világegyetem mögött és azon túli szellemi jelenlétet« (Tonybee). Ezen túl hamis az a történetértelmezési szemlélet is, amely azt feltételezi, hogy a történeti egyháziasság hanyatlásából egyenes az ateizmusnak mint világnézetnek az elterjedése, sőt dominanciája következne. Sőt, hamis az az egyébként bevett értelmezés is, amely a szekularizáció folyamatában az »Isten-kérdés« teljes felszámolását és »megoldódását« látja.”