„Sziasztok, íme, a nyilvános politikai ajánlatunk, like-oljátok, terjesszétek, ha tetszik, és főleg kommenteljétek. Az építő (ideérve a jó szándékúan kritikus) kommenteket belefoglaljuk a programba, amelyet folyamatosan újraszerkesztünk június 9-én estig, aztán – ha látható mennyiségű kommentet kapunk – ez alapján összehívjuk a szokásos pártalapítási izét június második felére, ahol mindenki részt vehet, aki akar, és akinek a kommentjét valamilyen formában befoglaltuk, és bejelentkezik a nickjével (a pártalapítási izén). Ha nincs a kommentelésben elég nemzeti nekibuzdulás, akkor nem lesz párt sem, hogy megmentse az országot – minek tovább küszködni, ugye, ha már az első fázisban elvérzünk. (...)
Az országot sikerrel megosztó pártrendszer mára a modernizáció, a nemzet magára találásának és a válságból való kiútkeresésének első számú politikai akadályává vált. Az állam tehát aláveti a társadalmat, nem érvényesül a társadalmi kontroll az állami célok és az állami működés fölött, de közben a pártrendszer révén az állam folyamatosan újratermeli önmaga hegemóniáját a polgárok fölött: azzal, hogy a társadalomnak a jelenlegi pártkínálatból kell választani és egyik vagy másik többé-kevésbé állampárti alakulattal kell azonosulnia, maga megy szembe a saját érdekeivel, ami éppenséggel az állampárti és a hegemón logika meghaladása volna.