Verbális hadviselés

„Ésszerű magyarázatot nehéz találni arra, hogy a magyar kormány szívós munkával az unió fekete bárányának szerepébe küzdötte magát. Az EU természetesen nem Kánaán, de Magyarország az integráció egyik legnagyobb haszonélvezője, az egy főre jutó támogatások listáján hazánk a második helyen szerepel, a magyarországi beruházások 97 (!) százalékában van uniós pénz, hogy az egységes piac adta (export)lehetőségekről ne is beszéljünk. Magyarország az EU nélkül egyszer bizonyosan (2008 októberében) csődbe ment volna. Kétségtelen, a Fidesz-kormány »unortodox« gazdaságpolitikája komoly vállalati és befektetői érdekeket sért. Ha lenne érdemi növekedés Magyarországon, akkor esetleg lehetne mondani, hogy a »támadások« ellentétben állnak a magyar érdekekkel - de nincs. Az EU iránti ilyen fokú bizalmatlanságnak gazdaságilag tényszerű magyarázata nem létezik.

Felfogásbeliek már annál inkább. Az Orbán-kormány és a miniszterelnök az EU-ban csupán az érdekek harcát látja, az értékközösséget nem. Pedig az unió nemcsak az érdekharcok terepe (nyilván az is), hanem normatív hatalom. A normák jelentik azt a keretrendszert, amelynek határain belül a politikai és a gazdasági verseny kibontakozhat. Magyarország a csatlakozáskor ezt elfogadta, de a Fidesz e dimenziót ma már nem látja, vagy inkább: nem akarja látni. A magyar kormánypárt politikusai szerint az uniós értékek védelme csupán egy álca, amely elfedi a nyers gazdasági és politikai érdekérvényesítést. Persze ez a jelenség szintén létezik, miként a túlzó, »diktatúrázós« kritikák is, de egyedi esetekből általánosítani egyszerűen ön- és közámítás.”