Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Azon tűnődöm, vajon mi volna, ha a különböző újságíró-szervezetek a Táncsics-díjat ráhagynák az államra – csináljon vele azt, amit akar.
„Nem most először fordult elő, hogy az éppen regnáló kormány kipiszkálta a legnépesebb újságíró szövetség képviselőjét az ökumenikus bírálóbizottságból. Az első Orbán-kormány idején a magát illetékesnek vélő minisztérium kifogásolta a személyemet. Akkor még nem lett ebből baj, a MÚOSZ küldött mást, és az államtól megkapta a maga Táncsics-díjasát. A különbség az, hogy a második Orbán-kormány már a zsűriből is kihagyta a négyezer tagot számláló szervezet képviselőjét, ráadásul egy képzelődő újságíró állami piedesztálra emelésével kicsapta a biztosítékot. (Nemcsak a baloldalon, hanem a mérsékelt jobbon is.)
De miért az állam tünteti ki a nyilvánosság képviselőit? Ezt akár egy Fidesz-politikus is kérdezhetné, például Ivanics Ferenc, a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat hajdani elnöke, aki e szavakkal köszöntötte az ünnepelt újságírót: »A politikus számára minden sajtókitüntetés átadása olyan, mintha fácánként a legjobb vadásznak adna díjat«. (Kisalföld, 2002.03.14.) Azon tűnődöm, vajon mi volna, ha a különböző újságíró-szervezetek a Táncsics-díjat ráhagynák az államra – csináljon vele azt, amit akar. Ők pedig olyan díjat alapítanának, amely szakmai értékítéletet fejez ki.”