„Az elnök nehéz helyzete amúgy a szöveg belső ellentmondásaiban is visszaköszön: miközben Áder azt állítja, hogy nem tehetett mást, közben beszámol arról, hogy a döntés előtt hosszú órákat töltött a sajtóban megjelent írások tanulmányozásával. Továbbá a beszédben a kezét megkötő erejű jogforrásként hivatkozik az Alkotmánybíróság 20 év alatt meghozott határozataira, miközben ezeket éppen a mostani módosítás fokozza le.
Áder beszéde alapvetően magyarázkodó jellegű: az elnök alkotmánytiszteletével indokolja az aláírást, ugyanakkor egyetlen egyértelmű mondatot sem mond arról, hogy amúgy magáról a módosításról mi a véleménye. Egy homályos félmondat (»függetlenül attól, hogy ez tetszik-e nekem, vagy sem«) utal csak erre, de sajnos kremlinológus kell ahhoz, hogy ezt értelmezni lehessen. A köztársasági elnök feltehetően azért választotta ezt az interpretációs megoldást, mert abban bízott, hogy ezzel veszít a legkevesebbet: ha nem volt választási lehetősége, a véleménye sem olyan fontos – gondolhatta. A logika érthető, ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy működik. Lehet, hogy Áder azért nem ismertette álláspontját, mert attól tartott, hogy ezzel egyértelműen elhelyezhetővé válik a kormánypárti-ellenzéki vitában. Szerintem azonban a helyzet fordítva van: ha az államfő elmondta volna a véleményét a módosítás tartalmáról is, esetleg még lett volna esélye arra, hogy a döntése ne csupán pártpolitikai dimenzióban értelmeződjön. Így viszont – ez már most jól látható - nincs.”