A populista nép

„A korábban bizonytalanok köréből érkező új támogatók társadalmi helyzete alapján pedig nem férhet kétség hozzá, hogy a februártól érzékelhető rezsicsökkentés hatása jelent meg az adatokban. Azok igazolták vissza ezt a lépést, akiknek nagyon is számít az a havi néhány ezer forintos tehercsökkenés. Innen nézve válik érthetővé, hogy a kormány miért vállalta ezt a súlyos következményekkel járó küzdelmet kis túlzással a fél világgal. S az is, miért került csapdahelyzetbe a kormányon a rezsicsökkentés lehetőségén soha el nem gondolkodó baloldal.

Van, amikor a politikai folyamatok megértése nem igényel túlzott erőfeszítést: a liberális retorika szerint populizmusra vevő magyar társadalmat nem az állítólagos demokratikus deficit körüli zajos viták vagy a Sirály visszafoglalása, hanem a szociális feszültségek foglalkoztatják. S utóbbiakról az ismert okokból a baloldalnak végképp nem lehet hiteles a mondanivalója. Dunakeszin az derült ki, hogy az MSZP két héttel korábbi, erőt mutató rendezvénye után is nyílt a küzdelem az ellenzék vezetőjének pozíciójáért. Ám ha összeadjuk a két baloldali jelöltre leadott szavazatokat, a Fidesz akkor is biztosan nyert volna. Így nekik ma együtt sem menne.

Hacsak nem a Jobbikkal…”