Generációk harca

„Könnyen lehet, hogy a csütörtöki képsorok a Fidesz budapesti székháza előtt betekintést engedtek a jövő évtizedek nagy konfliktusába. Most próbáljunk meg maximálisan eltekinteni az eset konkrét politikai töltetétől, és nézzük annak demográfiai vetületét: egy zömében fiatalokból álló, személyes szabadságot és az európai normákhoz való igazodást követelő csoport állt szemben egy náluk talán több évtizeddel idősebb átlagéletkorú – bár egyáltalán nem kizárólag idősebbekből álló – másik csoporttal.

A jelenlegi demográfiai folyamatok mellett az idősek és fiatalok generációk közti konfliktusa meghatározó elemmé válhat a közeljövő politikájában. Bár nálunk egyelőre még nem jelentek meg a parlamentekben a kifejezetten a nyugdíjasokat képviselő pártok, az idősek kegyeinek keresése már hosszú évek óta a politikai cselekvés középpontjában van. Ez persze érthető, hiszen az idősek rászolgálnak az állami gondoskodásra. De megvan benne a veszély is. (...)

A csütörtöki balhé tehát az új idők szele is lehet: a túlélésüket féltő, a kormányban egzisztenciájuk védnökét látó idősek harca a jövőjüket és szabadságukat féltő fiatalokkal. Ebből nincs is igazán jó kimenetel: bár a demográfia azt diktálja, hogy az idősebbek egyre erősebbé válnak, a fiatalok nélkül nincs túlélésük, mert egész egyszerűen nem lesz, aki fenntartsa a szociális ellátórendszereket. Akármilyen kegyetlenül hangzik is, de ez fordítva nem igaz, ami a fiatalok nagy előnye. Ami biztos, hogy a rendszer most a fenntarthatatlanság felé halad: a kormányok rendszeresen a legidősebb generációk támogatásával jutnak hatalomra, és ezért kényszerpályán mozogva pont a fiataloknál húzzák meg a derékszíjat – akik külföldön keresnek boldogulást.”